IV. István.
IV. István.
Ez alatt a Vértes hegyek aljában, ott, a hol a Csákók ősi birtokai voltak, III. István hívei fegyverkezni kezdtek, de IV. István, még mielőtt nagyobb tevékenységet fejthettek volna ki, szétszórta őket. IV. István ekkor Esztergomba jött, a hol Tamás nádor, Boris boszniai bán, Elos bán, Mikó kalocsai érsek, a pécsi, a csanádi és a váradi püspökök voltak mellette. Ez alkalommal a zágrábi egyház részére megerősítő oklevelet állított ki.
De III. István hívei csakhamar tekintélyes sereget gyűjtöttek egybe, s Esztergom felé közelegtek. E hírre IV. István elhagyta Esztergomot, s Székesfehérvárra igyekezett. Közel Székesfehérvárhoz, 1163 június 19-én csapott össze a két sereg. IV. István teljes vereséget szenvedett, őt magát is elfogták, míg serege teljesen szétszóródott.
A fogoly IV. István, Lukács érsek közbenjárására, visszanyerte ugyan szabadságát, a mit azzal hálált meg, hogy előbb Mánuel görög császárnál, majd pedig I. Frigyesnél keresett segítséget III. István ellen.
1165 április 11-én IV. István elhúnyván, III. Istvánnak többé nem kellett trónkövetelőtől tartania, de azért a Manuel elleni harcz 1167-ig szakadatlanúl folyt. E küzdelem közepett III. Istvánnak kifogyván a pénze, az egyházi birtokokat kezdte elprédálni, püspököket, apátokat és prépostokat nevezett ki és helyezett át, a szentszék tudta és beleegyezése nélkül. Lukács érsek sokszor intette a királyt, de hasztalan; midőn minden kérése és fenyegetése hiábavalónak bizonyúlt, ő reá is kimondta az átkot.
1171-ben III. István és az egyház között helyreállott a béke. A király, alkalmasint Veszprémben, kötelező nyilatkozatot állított ki, hogy többé püspököt, apátot, vagy prépostot az apostoli szentszék tudta nélküle nem tesz, át nem helyez, s széküresedés esetén az egyházi javak kormányzatát nem bízza világiakra.
A király innen Esztergomba ment, a hol Lukács érsek a papság élén nagy ünnepélylyel fogadta s a várba vezette. (Millen. Tört. II. 297.)
1172 elején Welf Henrik szász herczeg nagy kísérettel indúlt a szentföldre. Február közepén Bécsbe érkezett, a honnan Henrik osztrák herczeg, III. István ipja kíséretében, hajókon Esztergomba jött. A határszélen Florentius királyi követ fogadta a fejedelmi vendégeket s elkísérte őket Esztergomba. Alig hogy megérkeztek, III. István márczius 4-én hirtelen meghalt. A gyászhír nagy megdöbbenést keltett országszerte. E nehéz napokban egyedül Lukács érsek őrizte meg hidegvérét és nyugalmát. Míg az elhalt temetését rendezte, azalatt gondoskodott, hogy a keresztesek Florentius kalauzolása mellett tovább folytassák útjokat.
III. Istvánt Esztergomba helyezték örök nyugalomra; királyaink között ő az első, a ki ott van eltemetve. (Millen. Tört. II. 297. és 310.)
