A Szt. Ferencz-rend.
A Szt. Ferencz-rend.
A Szent Ferencz-rend még a tatárjárás előtti időben telepedett le Esztergomban. Maga a rend alapítója küldte az első szerzeteseket, 1228-ban hazánkba. 1234-ben már Esztergomban is le voltak telepedve. Nagy Boldogasszonyról nevezett monostorukat hihetőleg IV. Béla király segélyével építették fel, a ki e rend iránt különös előszeretettel viseltetett. A monostor 1242-ben szintén áldozatúl esett a tatárok dühének. IV. Béla 1247-ben a Kis-Duna közelében épített nekik monostort és templomot, mely 1269-ben már készen állott. IV. Bélát e templomban temették el, de Fülöp esztergomi érsek a holttestet onnan elvitetvén, a székesegyházban helyeztette el; csak 1275-ben, X. Gergely pápa rendeletére kerültek vissza a királyi hamvak az előbbi nyugvóhelyükre. A rendháznak könyvtára is volt. László esztergomi olvasó-kanonok 1277-ben végrendeletileg több munkát hagyományozott a monostornak. (Balics Lajos II. 2., 259–362. Rupp J. i. m. I. 1., 29.)
A Ferencz-rendűeknek ezenkívül még egy monostoruk volt Esztergomban, mely Szent Lászlóról, később Szent Keresztről neveztetett el. Ez a monostor, mely ha az előbbinél nem régibb, mindenesetre azzal egykorú, a vízivárosban, Szent László egyháza mellett állott fenn és pedig már 1238-ban, a miről Thúróczi krónikája is megemlékezik.
