A Szt. Klára-rend.
A Szt. Klára-rend.
A Szent Klára-rendű apáczák Szűz Máriáról nevezett esztergomi zárdája, a rend egyik legrégibb háza, melynek fennállásáról egy 1136-ban kelt oklevél emlékezik meg. A zárda a Duna egyik szigetén, a Ferencz-rendűek monostorával átellenben épült fel. 1198-ban az apáczák bizonyos árúczikkek után vámot szedtek Esztergomban. A tatárjárás alatt hihetőleg elpusztúlt a zárda, de csakhamar helyreállíttatott. 1263-ban a zárda apátnője egy csolnoki szőlőt engedett át a nyúlszigeti (Margit-sziget) apáczáknak. 1265-ben a monostor egy birtokáról van említés Tobold szigetén. 1266-ban az apáczák tíz ezüst márkáért, Zsidód szigetén egy eke földet adtak el a János-lovagoknak, hogy Kecseden bírt részeiket a zálogból visszaválthassák. 1270-ben V. István királytól bizonyságlevelet nyernek arra nézve, hogy az esztergomi vám egy része őket illeti meg. IV. László király 1288-ban megerősítette az apáczákat az esztergomi vám birtokában. Alig néhány évvel később, 1295-ben, III. Endre király is állított ki részükre hasonló bizonyságlevelet. A már említett szigeti birtokokon kívül övék volt Sárkányfalva is. (Balics i. m. II. 2., 379. Magyar Sion I. 374. Fejér IV. 3., 379.)
Az elősorolt egyházi intézményeken kívül, a pilisi és a garamszentbenedeki apátság, továbbá a sági (Ipolyság) prépostság volt birtokos vármegye területén az Árpád-házi királyok uralkodása alatt.
