A Duna-jobbpartja.
A Duna-jobbpartja.
A Duna jobbparti része teljesen más jellegű. Ezt a részt a Magyar Középhegység nyulványai borítják, melynek itt két kiemelkedő része a Pilis és a Gerecse hegység s azoknak ágai. A Pilis hegység a vármegye keleti részén, a Gerecse a nyugatin fekszik, a kettőt széles depresszió választja el egymástól. A két hegység alkotását tekintve teljesen külömböző felépítésű, mit nemcsak geologiai szerkezetében, hanem külső jellegében is meg lehet figyelni. A Pilis hegység csaknem teljesen összefüggő dolomit és mészkőből álló hegytömeg, míg a Gerecse, sokszor megszakgatott, kisebb-nagyobb tömegű, rögszerű hegyalakulásokból áll.
Természeti szépségekben gazdag, merész szökellésű, kopár hátú részletei vannak. Legmagasabb pontja a vármegye területén a Dobogókő, a mely 800 m. magas és róla hatalmas körkép nyílik meg a néző előtt. Látni Budapestet a szelíden kanyargó Duna mentén, keletre a Mátrát s köröskörül több vármegye területét számtalan faluval, várossal. A hegység másik sarka az esztergomi 2Várhegy, s a két szélső csúcs között több kisebb-nagyobb ága s emelkedése van a hegységnek; s így a Fehérkő, mely 568 m., a Kopárdhegy 494 m., a Vaskapu 485 m., a Maróti hegy legmagasabb pontja 387 m., a tenger színe fölött. Alacsonyabbak, de fontos helyek a Szamárhegy, Öreghálás, Hideglelőskereszthegy, Hosszúhegy, Kopárd és a Hamvaskő.
A gerecsei hegység a tokodi és tatai völgyek között nyúlik el. Tartozékai kelet felől meredek esésűek s gyakran 15–20 m. magas sziklafalat alkotnak. E meredek lejtők csekély eltéréssel egyközűek az egész hegység vonulatának éjszak-déli csapás-irányával. Nyugat felől is eléggé meredekek, mégis átmenet nélkül haladnak a környező síkabb területhez. A hegyek külseje platószerű, mert bár meredek lejtőjűek, mégsem csúcsban végződnek, hanem kisebb fensíkok vannak a tetejükön. Ennek három fővetődési iránya van: éjszak-dél; éjszak-nyugat-délkeleti; éjszakkelet-délnyugat. Legmagasabb délnyugaton a Gerecse, 644 m. magas csúcsával. Ez a Dunáig terjed Süttő, Piszke, Bajót határán. Innen a keletre, Mogyoród, Tokod, Dorog területén át elterjedő s délen Bajnától Dágig nyúló ágazatok legmagasabb pontjai Pisznicze 557 m., a Nagy-Emenkes 527, Géta 447, Szemek 388, Öregkő 366, Őrhegy 348, a Dorogi szikla 323 m. A déli ágak alacsonyabbak, 200–250 m.-es dombok, a tengerszíne felett. Egyes részeit Haraszterdő, Somberek, Szemek, Bősomlyó, Nyulos néven ismerik. Itt is gazdag a vidék a nem vadregényes, de elragadó, szelíd szépségű tájképekben.
E hegységekhez símúlnak a harmadkori üledékekből álló löszszel takart dombok, a melyek éjszaknyugati-délkeleti irányú dombhátakat alkotnak. Ezeknek a lejtőin idősebb és fiatalabb harmadkorú képződmények buknak ki. A dombsorok éjszaknyugat felé ellapúlnak.
A Gerecsében triasz jura és eocen koru mészkövek uralkodnak, így a Kis-Gerecse egészen az, a Pisznicze szintén, a Nagy- és Kis-Eménkes, az Öregkő, nagyrészben. Ezekben a hegyekben sok a jó építő és műkő s márvány; legtöbb a vörös, van kevés fehér, barna, kékes, zöldes, hamvas, májszínű márvány; különösen jó minőségű a Kis-Gerecsehegy és a Pisznicze márványa. A vármegye szolgáltatta az esztergomi székesegyházhoz szükséges, főleg vörös márványt is. Ma is eléggé mívelt kőbányák vannak több helyen e hegységekben.
A márványnál ma már még sokkal nagyobb fontosságú a kőszén, a melyet igen jelentékeny bányászat hoz elő a föld mélyéből. A kőszén lelőtelepe két nagy völgységre terjed ki. Egyik a dorog-csabai medencze, másik a Gerecse-hegység tulsó oldalán, a sárisáp-bajnai medencze. A kőszén két geologiai szintben fordul elő, az alsó az eoczén-, a felső az oligoczén-növényzet lerakodásából keletkezett.
