Oktatás a XVI. és XVII. században.
Oktatás a XVI. és XVII. században.
A XVI. század végéről s a XVII. elejéről szóló városi jegyzőkönyvek imitt-amott megemlékeznek egy-egy a város által fizetett vagy segélyezett magántanitóról, többnyire papról. Nyilvános iskola azonban nem volt a városban, mindaddig, mig a jezsuiták nem nyitottak iskolát.
A legrégibb erre vonatkozó adatot Dimitz jegyezte föl „Krajna története” művében. Ő megemliti, hogy a hires Truber, ki Krajnában a protestantizmus terjesztése érdekében annyit fáradozott, 1521. körül s fiumei iskolát látogatta s itt tanult meg olaszul és horvátul.
A jezsuiták 1627-ben jöttek Fiuméba, hogy a város részéről történt felszólitásnak engedve, gimnáziumot alapitsanak. A gimnáziumra való előkészítést egy olasz tanitó végezte, ki ezért a jezsuitáktól évi 200 frt fizetést kapott. Viszont a község a székes káptalan egy kanonokját díjazta a végből, hogy az ifjuságot a városi köznép s az egyház nyelvére, a horvátra oktassa.
Az üzleti és hivatalos világ s egyáltalában az irásbeli érintkezés nyelve azonban az olasz volt, miért is a jezsuiták ezen a nyelven tanítottak. A jezsuita kollégium krónikása így ír a nyelvkérdésről: „Jézus társasága nem vet ügyet a jóformán haszontalan köznyelvre, hanem igenis arra, mely a hivatalos életben, a törvénykezésben használatos; az illír nyelvet (a horvátot) tehát, mivel Fiuméban e nyelven egyáltalában semmi sem iródik, nem szükséges ápolni, mert csakis családi körben s csak az alsóbb néposztály körében hallható”.
