II. alrend. Egyszárny-uszójuak. Haplopteri.
423II. alrend. Egyszárny-uszójuak. Haplopteri.
A melluszószárnyak nagyok és szélesek; a hasuszószárnyak vagy kisebbek vagy teljesen hiányzanak.
2. család: Szalagok. Cepolidae.
Hosszu, összenyomott, övhöz hasonló halak.
Cepola rubescens L. (cordella rossa) piros szalag. Közönséges fenéklakó.
Ophidium barbatum L. (cordella orlata) fekete szegélyü szalag. Ritkább az előbbinél.
Fierasfer acus Brünn. A tengeri uborgákban (Holothuria) élősködik.
Érdekes a Trachypterus taenia Bl. Schn. (bandiera d’argento, spada d’argento), Ezüst lobogó.
Ezt a halat ritka vendégnek tartják, elég közönséges, mert a mélyebb öblökben több kisebb példányát figyeltük meg. Zeng környékén is több izben fogták és Portorében 1891. január 26-án, valamint 1895. jan. 22-én másfél méter hosszu, 18 cm. magas és 1 1/2 cm. széles példányok, 1895. julius 10-én Carlopagoban egy 2 m. hosszu példány került a tratta hálóba, mely a halakból egyet Matisz szárazon ki is preparált.
Scorpaena.
1/4 nagyság.
Nem hagyhatjuk itt szó nélkül A. Costa* feljegyzését: Erről a szép, ezüst szinü, lapos, mozgás közben lobogóra emlékeztető halról már a régi rómaiak is emlitést tesznek, hogy a nápolyi öböl mélyében él, de megfogása a legritkább esetek közé tartozván, ritka vendéghalnak tartották. Ezt hitték egész 1867-ig, a mikor ugyanis a nápolyi halászok megfigyelték, hogy az összetett horog számos zsinege a horoggal együtt le volt harapva. Próba gyanánt zsineg helyett rézhuzalt alkalmaztak, mire eléggé tömegesen kezdték fogni az ezüst lobogóhalat, mely a rézhuzalt nem birta leharapni. Jelenleg az eddig ritkának vélt halat a nápolyi halcsarnokban is árusítják, még pedig drága pénzen, mert husa igen finom és izletes.
A. Costa: La pesca nel golfo di Napoli.
Sphyraena vulg és Xophius piscatorius.
Nyilhal és halászóbéka.
1/4 nagyság.
3. család: Tapadó halak. Lepadogastridae. Egybeforrt hasuszószárnyaik kerek tapadó korongot alkotnak. Apró partmenti halak.
Lepadogaster Gouanii Lac. (taccasasso) és a ritkább Mirbellia Desfontainii Risso.
4. család: Nyálkás czompók (Gattarusole, streghe, bavose) Blenniidae, 10 cm. hosszu, partmenti bozótlakó halak; fejük tetején 1 pár csáppal.
a) Blennius palmicornis C. V.
Bl. sphinx C. V. – Bl. pavo C. V. – Bl. ocellaris L. – Bl. tentacularis Brünn. – Bl. gattorugine L.
b) Tripterygion nasus Risso (gattarusola a caponero) feketecsikos czompó; 5 cm. hosszu; moszatokkal benőtt partmenti sziklákon elég gyakori.
5. család: Haskorongok (guatti) Gobiidae. Sziklás fenéklakók; hasuszószárnyaik legyezőalaku tapadókoronggá nőttek össze.
Gobius jozo L. (guatto giallo) sárga haskorong.
G. lota C. V., feketecsikos haskorong, zebrahal.
G. niger L. fekete haskorong, sziklaodukban él.
G. quadrimaculatus C. V. nagyfoltu haskorong.
424G. capito C. V. barna, haskorong; legnagyobb (40 cm.).
G. minutas Pennant, szürke haskorong 5 cm. hosszu.
G. pellucidus Nardo = Latrunculus pellucidus Günth. (pesce nudo, cento in bocca) meztelen hal, száz-egyszerre. 2 cm. hosszu, áttetsző halacska. Tavaszszal a mikor az ivarérett egyének tele vannak tejjel és ikrával, sürü rajokban uszkálnak a partok közelében. Olajban készitve igen izletesek.
6. Család: Félszeguszók. Pleuronectidae. Az idősebbek teste részaránytalan, magas és lapos; iszaplakók; husok igen izletes; drága halak.
a) Solea vulgaris Cuv. (sfoglia) közönséges nyelvhal.
S. ocellata L. (sfoglia occhiata) foltos nyelvhal és
S. Kleinii Risso. (sfoglia turca) fekete szegélyü nyelvhal; ritkább fajok.
b) Platessa passer Bonap. (passera) levélhal.
P. vulgaris Bp. csak a Quarneróban; ritka faj.
c) Citharus linguatula L. (pataracia) lónyelv, nyáron elég gyakori.
d) Arnoglossus laterna Walb. (zanchetta) csupasz nyelvhal; nálunk közönséges.
e) Rhombus laevis Rond. (sfaza) sima rombhal.
R. maximus Cuv. (rombo) tüskés rombhal.
7. család: Tőkehalak (menyhalak) Gadidae. Téli vándorhalaink.
a) Merlucius esculentus Risso. (merluzzo, assinello) középtengeri tőkehal.
b) Gadus minutus L. (pesce molo) puha tőkehal (menyhal), ritkábbaan G. tricirratus Bl. (sorcio) bajuszos tőkehal (menyhal).
8. család: Gályagáncs. Echeneidae. Hátuszó sörénye feje és nyaka tájékán tapadó koronggá alakult át.
Eeheneis remora L. gályagáncs, a tinhalakon élősködik.
9. család: Karos uszószárnyuak. Pediculati. A kézközépcsont hosszura nyult, és mintegy kart képez. Szájuk nagy és fogakkal van tele. A mellső hátsörényuszó első szabad sugara hosszu és lobogóban végződik. Iszapban vagy moszatboritotta tengerfenéken elrejtőzve és a szabad sugarat mozgatva csalogatja áldozatait. Ide tartozik:
Lophius piscatorius L. (rana pescatrice) halászó ördög. – L. budegasse Spin. (rospo) béka.
10. család: Csillagvizsgálók. Uranoscopidae. Iszap- vagy homoklakó halak; szemük a fej tetején van.
Uranoscopus scaber L. (bocca in cao) csillagvizsgáló.
