Hullámzás.
Hullámzás.
A hullámzás a Quarneróban, kivált magában a fiumei öbölben kevésbbé erős és nem is oly gyakori, mint a nyilt Adrián. A napokig, sőt hetekig tartó szélcsend a tél középén s május és augusztus között meglehetős nyugodt állapotban hagyja a tengert; ellenben késő őszszel s a tél kezdetén és végén támadt bora és scirocco jelentékeny hullámzást idéznek elő. Legmagasabbak a scirocco támasztotta hullámok, melyek a szabad kikötőben 3–3 1/2 méter magasságig szoktak emelkedni; szélességük igen tetemes, 8–10 méter, hosszaságuk néha meghaladja a 30 métert.
A bóra erős hatású, helyenkint változó rohamaival rendetlenebb hullámokat kavar fel. E hullámok nem oly gömbölydedek, mint a scirocco űzte 371hullámok; fölül élesebbek, csúcsosabbak s a szertelen nagy nyomás miatt, melyet a mindig ferde síkban jövő szél okoz, alig magasabbak 2.2–2.5 méternél. Legmagasabbak a bora által támasztott hullámok Veglia keleti partja körül. Dél felé a szél erejével a hullámok magassága is gyorsan csökken.
Más fajta szelek, a viharok kivételével, sohasem idéznek elő a Quarneróban nagyobb hullámzásokat. Magasabbak és jellegzőbbek azok a hullámok, melyek derült időben délutánonkint rendszeresen keletkeznek a nyugoti és északnyugoti maestral szél következtében. Nem ritka, hogy elérik a scirocco-hullámok magasságát, de napnyugta után rendesen elcsöndesednek. A többi szelek csak 1–1.2 méter magas hullámokat keltenek; a délnyugoti libeccio alig egy harmad méternyit.
A tenger Abázziánál.
(Saját felvételünk.)
Mint minden szigettengeren, a Quarnerón is a csatornák középvonalát követik a szelek, még inkább a hullámok. E miatt egy és ugyanazon szél mellett is a különböző csatornákban különböző irányt követnek a szelek. Scirocco mellett a három nagy csatornából (Morlacca, Quarnerolo, Farasina) jövő hullámok összeérő irányban meglehetős nagy szöglet alatt találkoznak a fiumei öbölben.
A tenger színe alatt a hullámok közvetlen hatása csak a hullámmagasság feléig érezhető; tehát legfőlebb két méternyire az apálymagasság alatt. A scirocco legerősebb dühöngése mellett is a 4–5 méter mélységben fekvő ökölnyi kődarabok bántatlanul maradnak; 8 méter mélységben már a kavicsot s a homokhalmokat sem mozdítja el a hullámzás. Ellenben itt is észlelhetni a hullámzajlás következtében beállott víztorlódást a szélnek kitett szemközti partokon, míg a szél mentében fekvő partszegélyen a vízállás 372csökkenése tapasztalható. A scirocco annyira emeli a vízállást, hogy a scirocco-apály gyakran magasabb vízállást mutat, mint a bora-dagály. A hullámzás következtében feldagadt víztömegnek a scirocco után való visszaömlése rendkivül szembeötlő Fiuménál. Ilyenkor majdnem órányi távolságban láthatjuk a hullámzó víz által felkavart vörös agyagföldet, melyet a visszaömlő víz magával ragad, s az a sokáig fönnlebegő finom iszap zöldre változtatja az öböl vizének rendes kék színét.
Apály és dagály a Quarneróban naponkint egy fordul elő; s ebben a tekintetben megegyezik Quarneróval az Adriai-tenger egész keleti része, a dalmácziai szigettenger, holott a nyugoti parton, sőt már Triesztnél két dagály és apály áll be naponkint. A legmagasabb és legalacsonyabb vízállás órája nem szökik naponkint a hold legmagasabb állását követve előre, hanem több héten át állandó marad s havonkint átlag két órával halad előre, úgy hogy csak 12 hónap mulva tér vissza ugyanazon órára. Ekképen a dagály és apály naponkinti beállását minden évszakra állandóan meg lehetett határozni.
