Rudolf trónörökös házassága.
Rudolf trónörökös házassága.
Az 1881-ik év örvendetes eseményt hoz a hazára és a vármegyére. Az április 25-iki gyűlésen értesül a vármegye arról, hogy Rudolf trónörökös, Stefánia főherczegnővel történt egybekelése alkalmából, a vármegye küldöttségét és hódolatát Budapesten a királyi várpalotában május hó 19-én d. e. 11 órakor fogja fogadni. A vármegye, legbensőbb üdv- és szerencsekivánatait átadandó, küldöttséget küld ki, mely Fáy Gusztáv főispán vezetése alatt a következő tagokból állott: Szontagh Bertalan alispán, gr. Andrássy Manó, gr. Serényi László, gr. Forgách Gyula, br. Nyáry Sándor, Erőssy Lajos, Gömöry János, Szontagh Pál, Csider Károly, Jankó Miklós, Szentiványi Árpád, Szakall Antal, Hevessy Benedek, Ragályi Gyula, Radvánszky Károly, Szentmiklóssy Aladár, Czékus István ág. ev. szuperintendens, Hoffmann Vendel kanonok, Szentpétery Sámuel ref. lelkész, Fáy Barnabás, Farkas Ábrahám, Fáy Viktor, Hámos László, Hegyessy Sándor, Molnár József, Hevessy Bertalan, Schlosser Albert, Meskó Sámuel, Szabó György, Sthymmel Sámuel, Bornemisza László.
Már az ez évi szeptemberi gyűlésben indítványozza Ragályi Gyula, hogy a vármegye székhelyét Rimaszombatba helyezzék át. A vármegye azonban ezen az űlésen az indítvány érdemleges tárgyalásába még nem bocsátkozott.
1882-ben következtek be a vármegye törvényhatósági életében azok az intézmények, a melyeknek alapján a jelenkori rendszer és politikai élet kifejlődik. Friss emlékezetben vannak még azok az intézkedések, a melyek a vármegyében történtek és azok a kiadványok, melyek a gyűlésteremből napvilágot láttak. Az azóta lepergett 20 év alatt a vármegye közigazgatása lényegileg nem változott, csak az 1903. év folyamán életbelépett egyszerüsítés, a vármegyei számvevőségeknek és pénztáraknak állami kezelésbe vétele ütött azon rést.
A január 28-án Pelsőczön tartott közgyűlésben olvastatott a m. kir. belügyminiszter rendelete, mely szerint Dernő, Hárskút, Kovácsvágás, Lucska, Barka, Borzova és Szilicze volt tornamegyei községek Gömörmegyéhez csatoltattak. A vármegye örömmel fogadja kebelébe a régente különben is ide tartozott községeket és az átkebelezés iránt intézkedik. Szilicze, Borzova, Szalócz és Vigtelke egy körjegyzőségbe egyesíttetnek, mely azonban az állami anyakönyvi törvény életbeléptetésével megszünt. Ugyanekkor felhívja a m. kir. belügyminiszter a vármegyét, nyilatkozzék az iránt, hogy Rimaszombatban vagy Pelsőczön óhajtja-e a székhely véglegesítését? Az ellentétek kiegyenlítése érdekében e kérdés tárgyalását a legközelebbi tavaszi közgyűlésre halasztja el az űlés. – Gróf Károlyi Gyula felhívására a vármegye megalakítja a „Vörös kereszt” egyesületet s ahhoz 100 frtos alapítványnyal járul. Véglegesen elhatározza és elrendeli a közgyűlés a vármegyei közkórház felépítését és annak a jövő év tavaszán való megkezdését.
