Bornemisza.
Bornemisza.
Bornemisza.
Bornemisza (minaji). Erdélyből származik, honnan a XV. században Ungban, Minajon telepedett le, s innen idővel Gömörbe költözött. A család első ismert őse Miklós, kitől a család szakadatlan jön le. Neje Szepesy Ilona volt (1570). Idővel Gömör-, Heves-, Ung- és Borsod vármegyére terjeszkedett ki. B. István 1729-ben Felső-Bátkában két kúriába iktattatott. Pálffy János nádor 1750-ben B. Istvánnak Rakottyás, Derencsény, Gerlicze helységekben, továbbá Kápolna, Gilisháza, Kelecsény, és Vaskapu pusztai birtokokra új adománylevelet állított ki. Özvegye, született Szentmiklóssy Zsófia és fiai István, Pál, Jób, Antal, Sándor, az 1754–55. évi nemesi összeírásba fel vannak véve. István az ugyanezen évi összeírásban Nógrád vármegye nemesei közt szerepel. István fiai közül Sándor és Antal alapított családot. Az előbbinek utóda László (sz. 1840 Góbisházán), 1886-tól kezdve a vármegye alispánja. Antal utóda István (1892–96) országgyűlési képviselő. A nógrádi ágból István utóda István, 1816-ban szolgabiró, majd 1844-ig a vármegye híres csendbiztosa. A család V. László királytól (1453–1457) nyert czímeres levelet, mely azonban az idők viszontagságai következtében jórészt megsemmisült. A család a XIX. század első felében Bátka helységben és Góbisháza pusztán bírt földesúri joggal.
643Czímer: kékben, zöld alapon, oromzatos, rovátkás kaputorony kinyított kapujában, kucsmás, vörösruhás, jobbjában görbe kardot tartó magyar vitéz, balját csipőjére téve; a torony felső részénél jobbról befelé fordult félhold, balról hatszögű aranycsillagtól kísérve. Sisakdísz: paizsbeli kinövő magyar vitéz. Takarók: kékarany-vörösezüst.
