Sarlay.
656Sarlay.
Sarlay.
Sarlay (nagy- és kissarlói). Valószinűleg a Ludány genusból származik, mely 1246-ban kapta adományba a nyitramegye Kissarlót, honnan a család eredetét és nevét vette. István, Pál fia veszi fel a Sarlay nevet 1341-ben. Kissarlón kívül Vezekényben és Kisbaracskán is birtokos volt. I. István unokája II. István többizben homo regius. Testvére Benedek, ki egyházi férfiu volt, 1377-ben mint választott biró szerepel a Sarlay Péter özvegye és Vesszős mester közötti perben. János (1485) megveszi a barsmegyei Málast. Zsigmond és testvérei (1567) Miksától új adományt nyernek Kissarlóra. I. Bálint 1555-ben Nógrád megye dicatora és 1573-ban csejthei várnagy. Ő kapja adományba 1559-ben a nógrádmegyei Galsát és Felsőpetényt, majd 1564-ben Panyitdaróczot és Demecser puszta egy részét. Ezenkivül Pest vármegyében is nagyobb donáczióban részesült. A XVI. század végén és a következő század elején elszélednek a család tagjai Bars, Trencsén és Zemplén vármegyékben. Mózes Barsban 1628-ban hirdetteti ki armálisát s megszerzi a barsmegyei Kissarlót. János Nógrádban 1660 január 5-én, Balázs Zemplénben 1665 decz. 15-én. E vármegyében a család a XVIII. század elején tünik fel a Hanvay és Soldos családokkal rokonságban lévén, Judit Soldos Jánosné, Kata Hanvay Gáborné. György és neje Berzeviczy Zsófia 1770-ben Darnyán voltak birtokosok. Jelenleg a család Ajnácskőn és Détéren birtokos. Pál, megyebizottsági tag † Ajnácskőn 1903 febr. 4-én. Fia Soma államtudor, 1901-ben t. szolgabiró, jelenleg belügyminiszteri tisztviselő. E vármegyén kívül a család tagjai Vas, Veszprém és Sopron vármegyékben birtokosok.
Czímer: kékben fehér lovon vágtató, vörösruhás magyar vitéz, jobbjában kivont karddal. Sisakdísz: kétfejű fekete sas. Takarók: aranykék-ezüstvörös.
