Balogh Sámuel.
Balogh Sámuel.
Balogh Sámuel (almási), szül. 1796 június 6-án, meghalt Serkén 1867 október 15-én. Tanulmányait elvégezvén, otrokocsi ref. pappá lett, honnan a sajókeszi, naprágyi s végül 1834-től haláláig a serkei ref. parochián működött. Filozófiai és eszthétikai tanulmányokkal foglalkozott s „A szépről és fenségesről” írt értekezését a Magy. Tud. Akadémia 100 aranynyal és egy ezüst serleggel jutalmazta meg. A Közhasznú Ismeretek Tárába 174 czikket írt. Az Akadémia 1858-ban levelező taggá választotta. Munkái: Áhitatosság órái 1828–30. – A különcz, Lafontaine után. 3 k. 1829. – Az ezüst lakodalom, nézőjáték, Kotzebue után. 1831. – Halotti tanítás, néhai Losonczy Judith asszony, tekintetes Tornallyay Antal úr hitvese felett. 1837. Kéziratai: Még egy szó a menyasszonyfektetésről Gömörben, – és vegyes tárgyú költemények.
