Hatvani István.
Hatvani István.
Hatvani István, orvos és debreczeni tanár, szül. 1718 nov. 21-én Rimaszombatban. Atyja könyvkötő-mester volt s fiát 15 éves koráig a rimaszombati alsó iskolában taníttatta. Azután Losonczon, Kecskeméten, Komáromban tanult. Végre 1741-ben Debreczenbe került, hol 1745-ben bevégezte középiskolai tanulmányait és Rimaszombatba jött rokonai látogatására; itt érte az a szerencse, hogy Debreczen város segítségével külföldre mehetett a felsőbb tudományok hallgatása czéljából. 1747–48-ban Bázelben lelkészszé és orvosdoktorrá avatták. Megfordult Leydenben, hol tanári állással kínálták meg, de nem fogadta el. 1749-ben hazatérvén, Debreczenben a mértan- és bölcseleti tanszékre tanárul választatott meg s még ugyanazon évben nőül vette Csatári Máriát. Ez időtől kezdve a tudománynak élt, csaknem egyforma tehetséggel és hivatással művelvén a theologiát, orvosi és fizikai tudományokat s a csillagászatot. Tanári pályájának kezdetén többször prédikált és úrvacsorát osztott, majd betegeket gyógyított s nehány sikeres kúrája rövid idő alatt messze földön ismeretessé tette nevét. De világhírű 380tudóssá csillagászati értekezéseivel lett, melyeket a külföld tudományos folyóirataiban bocsátott közre. Ő határozta meg először Debreczen városának földrajzi fekvését csillagászati pontossággal s az 1769-iki üstököst és az 1770-iki északi fényt tudományosan észlelte. Ez által magára és a debreceni főiskolára vonta a külföldi tudósok figyelmét. A magyar protestáns iskolák fennállása és szabadsága érdekében kifejtett küzdelmeiért Biharmegye 1783-ban táblabírái közé vette föl. Nagy pártfogója volt a papoknak és tanároknak, a kiknek számára jobb ellátást s bővebb javadalmazást sürgetett, – ez által azonban ellentétbe jött a világi urakkal s midőn 1781-ben az egyházkerület új tantervet adott ki, mely az ő elveivel ellenkezett, azon hitben, hogy annak czélja az ő megaláztatása volt, hivataláról lemondott. Meghalt 1786 nov. 16-án. A nagytudományú férfiú nevéhez a múltban sok öndöngős monda fűződött, melyeknek semmi történeti alapjuk nincs. Csak a babonás fantázia, vagy humoros diákkedély tehette misztikus alakká a komoly tudóst, ki a természettudományokat akkor még szokatlan fizikai kísérletekkel adta elő. Némelyek szerint a Hatvani-mondák legnagyobb részét Kazinczy Sámuel, a Hajdú-kerület szellemes főorvosa költötte. Sírköve a debreczeni főiskola könyvtárának ajtaja mellett van elhelyezve.
Munkái: Animadversiones theologico-criticae. Basel, 1747. – Dissertatio inaug. phisico-medica. U. o., 1748. – Oratio de philosophiae utilitate. U. o., 1757. – Introductio ad principia philosophiae. Debreczen, 1757. – A fiui és leányi iskolákban tanuló gyermekek számára iratott rövid könyörgések. U. o., 1758. – Az úri szent vacsorára megtanító könyvecske. Basilea, 1760. – Thermae Varadienses. Bécs, 1777. – Tabula Hungariae delineata. 1782. – Modesta disquisitio. Bécs, 1785. – Több kézirata maradt meg, de azoknak legnagyobbrésze utódai birtokában elkallódott. A nagy tudós családjából csak egy unoka él még, ki jelenleg tiszafüredi tanító.
