Podhorszky Lajos.
Podhorszky Lajos.
Podhorszky Lajos, nyelvész, szül. Fekete-Lehotán 1815-ben. Meghalt Párisban 1891 augusztus 26-án. Alsóbb iskoláinak befejezése után bányász akart lenni, de atyját elvesztvén, nevelőnek és zongoramesternek ment. Egyideig Széchenyi István gróf fiainak is nevelője volt, azután részt vett a szabadságharczban, de a világosi fegyverletételt követő napokban Szerbiába menekült, hol Karagyorgyevics fejedelem udvarában vendégszerető fogadtatásban részesült. Innen Párisba ment, hol a Bibliothčque Nationale a khinai kéziratok és könyvek lajstromozásával bízta meg. E foglalkozás ébresztette föl benne azt a gondolatot, hogy a magyar nyelv rokonait a keletázsiai népek körében keresse. Búvárlatainak eredménye több figyelemre méltó értekezés volt, melyeknek alapján a Magy. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta. 1854-ben Karagyorgyevics gyermekeinek lett nevelője. 1870-ben adta ki Bécsben: Etymologisches Wörterbuch czímű munkáját, melyben azt állítja, hogy a magyar nyelv a chinaiból keletkezett. Az Akadémia azonban ez állítás fölött, mely a nyelvkutatás eddigi eredményeit megdöntötte volna, napirendre tért. Mindamellett Lónyay Menyhért gróf a 395szép reményekre jogosító nyelvtudóst haza hívta és a keleti vasútnál titkári állást szerzett neki. De állását betegsége miatt elvesztette s ezért fiával együtt ismét visszatért Párisba, hol nagy szegénységben (a magyar írói segélyegyesület gyámolítása mellett) élt haláláig. Rendkívül gazdag nyelvismerete volt s 20–25 nyelven is írt és beszélt, de e rendkívüli tudását sem a tudományban, sem az életben nem tudta érvényesíteni. Munkái legtöbbnyire kéziratban maradtak; a megjelentek közül nevezetesebbek: Összehasonító magyar és keletázsiai szótár. 1858. Etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache, genestisch mit chinesischen Wurzeln und Stämmen erklärt. Páris, 1876.
