Szatmáry Latkóczy Lujza.
Szatmáry Latkóczy Lujza.
Szatmáry Latkóczy Lujza, a magyar színművészet úttörőinek egyik kiváló alakja, szül. Rimaszombatban 1818-ban (családi neve: Farkas). Hét éves korában került egy vándor-színész társasághoz s 16 éves koráig csak gyermekszerepeket játszott. 1834-ben férjhez ment Latkóczy Nándorhoz s ekkor kapott először nagyobb szerepeket a kolozsvári színháznál. Férje néhány év mulva elhalván, másodszor Szathmáry Dániellel kelt egybe, ki mint honvéd, 1848-ban hősi halált halt. A nemzeti színházban 1844 márczius 14-én lépett fel először s ettől kezdve 46 éven át volt ez első műintézetünknek tagja. Nem volt sokoldalú tehetsége, de főleg az idősebb női szerepekben alakításainak igazságával rendkívüli sikereket ért el. Szerepei közül az egykorú kritika mintaszerűnek tartotta Romeo és Juliában a dajkát, Szigligeti 398Mamájában a czímszerepet, Tartuffeben Pernelle-nét, az Aranyemberben Brazovicsnét stb. 1891-ben vonult nyugalomba s ez alkalommal színészi pályájának 60-ik évfordulóját is ünnepelvén, sok kitüntetésben részesült. 1893-ban halt meg Budapesten.
