Szontagh Gusztáv.
Szontagh Gusztáv.
Szontagh Gusztáv, író, szül. Csetneken 1793. ápr. 9-én, meghalt Pesten 1858. jun. 7-én. 1813-ban részt vett a franczia háborúban, előbb mint a Mannsfeld-, később mint a Máriássy-ezred hadnagya. A mačoni, villafranchei, lyoni és romansi ütközetekben magát kitüntetvén, Máriássy András báró tábornok adjutánsa lett. 23 évi katonai szolgálat után kilépett a katonaságból és Rozsnyón telepedett meg; később Miskolczra s végül Pestre költözött, hol haláláig kizárólag a tudományokkal foglalkozott. Munkái: A literaturai kritikus folyóiratokról. – Bajnoki harcz Takács Éva ügyében az asszonyi nem érdemei s jussaiért. – Bábelünkből egy jelenet (vígjáték). – Hit, remény és szeretet (a Musarionban). – Pályakép (Aurora). – Napoleon mint író (Tudománytár). – Beszállásolás (vígjáték). – Propyleumok a magyar filozófiához (mely 1839-ben nagy feltünést keltett, minek alapján az Akadémia rendes tagja lett.) A magyar filozófiának főelve és jelleme (székfoglaló). Később, mint Kisfaludy Károly egyik legjobb barátja, részt vett a Kisfaludy-Társaság alapításában s ekkor írta Kisfaludy Károly munkálkodásának kritikai iránya cz. becses értekezését, melyet az új társaság második űlésén olvasott föl. A 40-es években leginkább gazdasági irodalommal foglalkozott s szakszerű értekezéseket írt a „Szenvedelmes dinnyészet”-ről s az Okszerű dohánytermesztésről. Sírja fölé, a kerepesi-úti temetőben, az Akadémia s a gazdasági egyesületek díszes emléket állítottak, arczképe pedig az Akadémia képes termében a kitüntetett tagok sorában van.
