Berek-erdők.
Berek-erdők.
Végre a berek-erdők, a melyek a Duna és mellékfolyóinak partjain és szigetein terülnek el, mint természetes települések, nyár- és füzes-erdőket alkotnak, kb. 5043.00 k. holdnyi területen.
Valamint egész Győr vármegyében, úgy itt is ráakadunk a tölgyre, a mocsártölgy fajtájában, jeléül annak, hogy ez az értékes és kiváló fa azelőtt sokkal jobban el volt terjedve; s hogy ma már a berek-erdőkben csak hírmondójára akadunk, az talán nem annyira a klimatikus és a talajviszonyok kedvezőtlenségének, mint inkább a gondatlan kihasználás rovására megy.
Itt is csak 20–30 éves fordulóban kezelt sarjerdőket találunk a botlós füzek társaságában, hol az erdők felújítását a lágy fanemek bő sarjadzási képessége és áradások alkalmával a legjobb kultivátorként, a Duna és mellékfolyóinak kiöntése végzi.
Kár, hogy a rövid vágásfordulóban kezelt nyárasok csakis a tűzifa-termelést teszik lehetővé, mert hosszabb vágásfordulóban kezelve, a nagyobb méretű, s a külkereskedelemben is keresett és több iparvállalatnál nélkülözhetetlen fa, magasabb egység-árak mellett is értékesíthető volna.
Megemlítendő, hogy egyes birtokosok a kosárfűz megtelepítésével is kísérletet tesznek, a mi különösen a háziipar fejlesztésére fog jótékony hatást gyakorolni.
A rendelkezésre álló olcsó víziutak az erdei termékek szállításánál és értékesítésénél érdemelnek figyelmet.
Az erdőtörvényt megelőző időkben az erdőkben felhalmozódott tőke nem részesült kellő figyelemben. A kezelés rendszertelen volt s a kihasznált erdők felújítását a természetre bízták. Némely helyen csak azért volt értéke, mert a jószágnak legelőt adott s mert a válsággal küzdő gazdaságok kisegítője, nagyobb befektetést követelő berendezéseknél és építkezéseknél: takaréktára volt. S hogy ilyenkor az erdő tőkéje is áldozatul esett, az természetes, mert az alkotmányos érával beköszöntött nagy gazdasági átalakulás és fejlődés a gazdaközönségre oly ellenállhatatlan hatással volt, a mely csak siettette erdőbirtokának mezőgazdasággá való átalakítását.
