A karmeliták.
314A karmeliták.
A sarútlan karmelhegyi szerzeteseknek Győrött való letelepedését Szelepcsényi György, Magyarország prímása tette lehetővé azáltal, hogy végrendeletileg 50.000 frtot hagyományozott a rendnek, azzal a meghagyással, hogy Magyarországon zárdát alapítsanak. Gróf Kollonich Lipót győri püspök, a végrendelet végrehajtója, Esztergom, Nyitra és Győr helységeket jelölte ki a rendnek letelepedésre. A rend az utóbbi helyet választván, 1697 júl. 27-én engedélyt nyert Lipót királytól Győrött való megtelepedésre. A rendtartományi gyűlés kiküldöttjei a Perger-féle házat szemelték ki a zárda czéljaira, melybe ez év október 12-én beköltöztek. Pár év mulva a győri rendház tagjai annyira megszaporodtak, hogy a rendház kibővítése vált szükségessé. 1699-ben a zárda szomszédságában elterülő katonai építészeti hivatal házát nyerték a királytól. E kettős telken a rend a szatmári békekötés után új rendházat építtetett, mely 1720. okt 28-án készült el, s a melynek tetejére még 1718-ban elhelyezték a történelmi nevezetességű érczkakast. Az új épület azonban az 1763. évi földrengés alkalmával sokat szenvedett; a kémények egytől-egyig bedőltek, a falak megrepedeztek. Ugyancsak sok kárt okoztak az 1809. évi ostrom alkalmával a francziák ágyúgolyói is, melyek közül egynéhány ma is látható a zárdaépület falaiban. A helyreállítási költségekhez ez alkalommal gróf Esterházy özvegye is hozzájárult.
II. József 1781-ben kelt rendeletével, a szerzetesek rendházait lelki ügyekben az illető megyéspüspökök joghatóságának vetvén alá, ekként a győri rendház a győri püspök felügyelete alá került. 1787-ben a rendház perjelét hivatalosan tudósították, hogy a rend tagjai az 1786-ban eltörölt győri ferencz-rendűek házába fognak vonulni, a rend házát pedig a vármegyei hivatalok számára fogják lefoglalni. E hírre a rendtartományi főnök gróf Győry kerületi főispánnál, majd gróf Mailáth József alkanczellárnál is megtette a lépéseket, hogy e rendelet megmásíttassék, de esdeklő szava kárba veszett, mert a kanczellár rövidesen meghagyta a győri nagyprépostnak, hogy a győri karmeliták templomát foszsza meg felszentelt jellegétől, mert a császár rövid idő alatt úgy is eltörli a győri karmelita-rendházat. De a nagyprépost férfias bátorsággal ezt válaszolta: „a római szertartások könyvében a felszentelésre találok formulát, de a megszentségtelenítésre nem és ennek következtében a parancsnak eleget nem tehetek.” A nagyprépost férfias fellépése megmentette a győri rendházat. Győry kerületi biztos ismét Győrbe jővén, azt találta, hogy a ferenczrendű zárda sokkal alkalmasabb a megyei hivatalok elhelyezésére, a karmeliták pedig hagyassanak meg mostani rendházukban. Így is történt, s a karmeliták megmenekültek az eltörléstől.
A franczia háborúk alatt 1805-ben a linczi és bécsi rendházak tagjai is Győrbe menekültek, a rendházak kincseivel együtt. Midőn a franczia hadsereg jún. 15-én körülvette Győrt, az ellenség elől 400 ember keresett menedéket a győri zárdában. Győr eleste után franczia katonákat szállásoltak a rendházba, a vendégszobákat pedig a tisztek foglalták el. A francziák mindent kiéltek és elpusztítottak. A szabadságharcz lezajlása után az önkényuralom a rendházat fogházzá alakította át. Itt volt elzárva a többi között Jekelfalussy szepesi püspök és Pázmándy Dénes; közben újabb szállítmányok érkeztek. Ez az állapot 1851-ig tartott, de még 1854. elejéig is az épület egy részét katonai börtönnek használták. (P. Antal: A győri karmelita rendh. története.)
