Káptalani birtokok.
Káptalani birtokok.
A székeskáptalan ősi birtoka Győr külvárosának nagyobb része, a Váralja, egy 1273-ban kelt oklevél szerint. Ezt a birtokát a káptalan az egész középkoron át megtartotta; 1500 körül e külváros Káptalan-Győr néven is ismeretes volt. 1518-ban egy része az e városrészben állott templom után Szent Benedek-falvának is neveztetett.
A középkorban a következő helyeken volt földesúri joga: Balony (1252–1488) az őrkanonoké. Baráti (1261–1426), Fejértó-Patona (1368), Nyul (Nagy-Nyul (1368–1467), Abda (1448), Vámos, Sáránsére és Bácsa (1471), Gyirmolt, melyet Ivánczi István deák adományozott a káptalannak (győri káptalan magánlevélt.), Sebes, Megyer (ma Kismegyer puszta), mely 1507-ben a káptalan földesúri hatósága alá tartozott. (Csánki Dezső i. m. III. 368. és 541.) Szent-Pál puszta (Szemerétől éjszakra) eredetileg a győri püspöké volt, a ki Imre királytól nyerte. A tatárjárás alatt azonban elpusztult. 1457 máj. 31-én, midőn V. László király a csornai konvent által megjáratta határait, már a káptalan birtokában találjuk. (Balics II. 1. 178. – Győri Kápt. Lvt.)
