Lépes Bálint. Dallos Miklós.
Lépes Bálint. Dallos Miklós.
Pázmány Péter lángbuzgalmának sikerült a vármegye főúri családai közül az Apponyiakat, az Esterházyakat, a Héderváryakat, a Révayakat és a Nádasdyakat visszatéríteni; ezeknek a családoknak a sarjai a XVI. század végén még mind protestánsok voltak, s csak a XVII. század második évtizede táján tértek vissza a kath. egyházba. Méltó társa volt nagy munkájában Lépes Bálint, a ki főleg egyházi szónoklataival tűnt ki, majd ennek utóda, a győri születésű Dallos Miklós, 1619-től pécsi, majd váczi (1622) s 1623-ban győri püspök, a ki nemcsak mint főpap, hanem mint államférfiú és diplomata is, maradandó emléket biztosított nevének. Mint II. Ferdinánd király követe, okosan és ritka tapintattal vezette Bethlen biztosaival a béke-tanácskozásokat. A mikor Dallos Miklós püspöki székét elfoglalta, Győr vármegyében alig volt kath. lelkész. Csak a győri Ferencz-rendűek végezték a lelkipásztori teendőket, az egyházmegyének nem volt papnevelő-intézete s az ifjúság nevelése is teljesen el volt hanyagolva. Dallos Miklós a katholikus intézetek és papneveldék alapításától várta a vallásviszonyok jobbrafordúlását, ezért örömmel ragadta meg II. Ferdinánd király ajánlatát, a ki az ifjúság oktatására és a katholikus hit terjesztésére 1624-ben jezsuitákat szándékozott Győrbe telepíteni.
