5. Az önkényuralom évei. (1850–1867.)
5. Az önkényuralom évei.
(1850–1867.)
(1850–1867.)
A szabadságharcz leveretésétől a kiegyezésig terjedő 17 év küzdelemteljes korszaka a vármegye és a város történetének.
A mily nevezetes szerepet játszott Győr város fekvésénél fogva is az 1848–1849. évek hadi eseményeiben, ép oly fontos tényező volt Győr vármegye a nemzet önvédelmében. Az előző fejezetben már láttuk, hogy a meghúnyászkodás úrrá lett a városházán, de a város társadalma, valamint a vármegye lelkes közönsége megőrizte nemzeti érzületét és jobb jövőbe vetett hitét; közben pedig készült az önvédelemre. A kik az 1848. év mozgalmaiban vezető szerephez jutottak, nagyrészt börtönben sínylődtek, vagy távol idegenben bújdostak, a kik pedig kikerülték az önkény bosszúját, óvakodtak attól, hogy a figyelmet ismét magukra tereljék. Tehát a társadalom összeségének egyetértésére és önfeláldozó közreműködésére volt szükség, hogy sikerrel ellentállhasson az önkényuralom támadásainak, a melyek nemzeti létünket fenyegették. Közel másfél évtized története ad erről számot.
***
397Az oroszok már benn voltak az országban, midőn báró Geringer Károly lett Magyarország teljhatalmú biztosa, a kire az új közigazgatás szervezése s elsősorban a vármegyék megrendszabályozása várt.
Geringer útjában 1849 július 28-án Győrött is megfordúlt, s csakhamar intézkedett a vármegyei közigazgatás dolgában. Miután Haynau már előzőleg Rohonczy Ignáczot nevezte ki Győr város és a vármegye polgári főbiztosává, Geringer a Windisch-Grätztől kinevezett tisztviselőket visszahelyezte állásaikba. Így került vissza az alispáni székbe Balogh Kornél is és úgy ő, mint általában a konzervativek, ama reményben foglalták el a hivatalt, hogy az önkényuralom csak ideig-óráig tart s az uralkodó ismét vissza fogja állítani az 1847-iki alkotmányt. Csakhogy a következő év csakhamar kiábrándította a konzervatíveket, így Balogh Kornélt is. A katonai diktatura az 1850. év folyamán helyet adott a polgári önkényuralomnak. Győr vármegyét a soproni kerülethez csatolták, sőt területét is megcsonkították, a mennyiben a Csilizköz 8 községét a szomszéd Komárom vármegyébe kebelezték be. (Landes-Regierungs-Blatt 1856. évf.)
Az új beosztás eltörölte a fő- és alispáni tisztségeket, s helyettök a megyefőnöki állást rendszeresítette egy titkár és két fogalmazó közreműködésével. A járások élére az igazgató, szolgabíró – Takó István, Fekete György és Horváth Endre – került. Megyefőnökké Dorner Edét, a vármegye egykori alispánját nevezték ki, Balogh Kornél pedig az országos törvényszék elnöke lett, de állásában nem maradt meg sokáig, mert 1854-ben nyugdíjazták s ez időtől kezdve, az októberi diploma kibocsátásáig visszavonultan élt. (Győri Közlöny 1880. 40. szám.)
I. Ferencz József Győrött.
A Bach-rendszer bukása.
Az 1865-iki képviselőválasztások.
A porosz-osztrák háború.
Megyei tisztújítás.
Főispánok.
Alispánok.
