Nagymóriczhida.
Nagymóriczhida.
Nagymóriczhida, magyar kisközség Kismóriczhida szomszédságában, melynek sorsában osztozott. Hajdan a nagymóriczhidai részen vára is volt, melyet 1281-ben Fejér György szerint Osl Móricz, a malommal és a földekkel együtt, a csornai Szent Mihály-monostornak adományozott. Története és birtokviszonyai ezután majdnem teljesen egyeznek Kismóriczhidáéval. Ma gróf Esterházy Pál és a bakonybéli apátság birtoka. A község hajdan, mikor még a két Móriczhida egy volt, az ősi monostor temploma körül feküdt. Az evangelikusok temploma 1789-ben épült. A község pusztulásáról már Kismóriczhidánál emlékeztünk meg. Ezt a községet 1849 június 26-án a császáriak is megtámadták, kifosztották és részben felégették. A község házainak száma 140, lakosaié 1148, a kiknek nagyobb része ág. h. evangelikus. Posta van a faluban, távírója Tét, vasúti állomása Hali puszta. Ide tartoznak Móriczhidaszentkút, Tördemécz, Kisárpás és Teke puszták. Kisárpás már Szent István 1037-iki oklevelében szerepel Dombi föld néven, a mikor azt a béli apátság kapja adományban. 1248-ban villa Arpa, 1274-ben és 1480-ban terra Arpa néven szerepel. A bessenyők földje volt, melyet 1379-ben Nagy Lajos Némai Kolos fia Jakab királyi allovászmesternek adományoz. A rómaiak idejében népes telep lehetett, mert területén nagyon sok római régiséget találnak és a rómaiaknak itt fürdőjük is volt. A régi római útnak még maig megvannak a nyomai, az ú. n. Kőhidi dűlőn. Árpa határában feküdt hajdan Hozuga falu, melynek első írott nyomát 1248-ban találjuk. 1268-ban még említve van, de azután nyoma vész. A tatárjáráskor pusztulhatott el. Teke puszta szintén ősi telep. 1254-ben találjuk róla az első írott nyomokat. Az Amade családé volt, azután az Esterházyaké lett. Nagymóriczhida határához tartozik a Faluhely nevű dűlő, a hol hajdan a község feküdt. Itt van a móriczhidai körjegyzőség székhelye is.
