Patas.
Patas.
Patas, csilizmenti magyar kisközségről, 1270-ben találjuk az első feljegyzést, a mikor a nyúlszigeti apáczákat erősítették meg birtokában. Még az 1544-iki összeírásban is az apáczák szerepelnek birtokosaiként, ekkor azonban Zalay János is említve van, mint részbirtokos. 1620 előtt Bethlen Gábor az apáczák birtokait elfoglalta és Karner Dánielnek zálogosította el. 1721-ben hirdették ki a patasiak kiváltságlevelét és a községet a szabadalmas, taksás helyek közé sorolták. Később a gróf Zichyek és a Baltazzyak voltak birtokosai, most pedig idegen kézen van. Határában 1809-ben és 1848–49-ben kisebb csatározások folytak. Az 1809-ben elesett francziák tetemeit az ú. n. tormáshátuljai dűlőbe 51temették, a szabadságharczban itt elesett osztrákokét pedig a faiskolai dűlőbe. A községbeli református templom már a harmadik és 1794-ben épült. A község ősi temploma 1621-ben pusztult el. Ide tartozik Millennium puszta és Pásztó major. Patas határa valóságos temetője az elpusztult községeknek. Itt feküdt valahol Zelebeg elpusztult falu, melyről már 1260-ban vannak írott emlékek. 1273-ban és 1283-ban zelebegi királyi szekereseket említenek az oklevelek. 1449-ben a Héderváryakat helyezik vissza ebbe a birtokukba, mely később a török dúlás következtében pusztult el. Patas határában volt Für falu is, mely 1270-ben Fyur alakban van említve. A szolgagyőri és a komáromi várszolgák lakóhelye volt. Volt itt valahol még egy másik Für is, mely még a XVI. század közepe táján említve van, de azután nyoma vész. Birtokviszonyai nem egyeznek meg a mai Für községével. Úgy látszik, hogy mind a három község a török dúlásoknak esett áldozatul. Patas házainak száma 129, lakosaié, a kik mindannyian református vallásúak, 681. Postája Csilizradvány, távírója és vasúti állomása Nagymegyer.
