Ság.
Ság.
Ság, a győr–dombovári vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Van 216 háza és 1117, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakosa. Postája Pázmándfalu, távírója Győrszentmárton és vasúti állomása Nagyécs. A régi oklevelek öt Ság nevű községet különböztetnek meg. Az egyik egyszerűen Ság: a másik, mely Kisfalu néven is említve van, Kisság, a harmadik Sag Hag, vagyis a mai Sághegy, a negyedik Uj- és az ötödik Öreg Ság, mely két utóbbi azonban csak a XVI. század elején van említve. Az egyik villa Sagh győri várföld volt, a másik kettő pedig az apátság ősi birtoka, melyre már 1225-ben királyi megerősítést nyert. 1530 körül Enyingi Török Bálint foglalta el és gesztesi birtokaihoz csatolta. 1535 táján bukkan fel az Uj- és Öreg-Ság elnevezés. A török dúlások alatt elpusztult és lakosai is elmenekültek. 1609-ben a behódolt és kipusztult helységek között szerepel. 1618-ban Török István 56leányai Nyáry Pálné és Haller Györgyné voltak a birtokosai, a kik azonban Beccaria Virgilnek és Pázmán Ferencznek adták zálogba. Ez időtájt telepedett újra, de 1627-ben török urai annyira zaklatták, hogy másodszor is majdnem elpusztult. 1641-ben Orosztonyi Zsuzsa van megnevezve birtokosaként. 1664-ben ismét új telepesek jöttek, a kik a félig elpusztult falut ismét felépítették. 1690-ben Iványos Miklós szerepel zálogbirtokosaként. A Rákóczi-féle szabadságharczot is megsínylette a község, mely akkor újra elpusztult. Később az Esterházyak lettek az urai és most is gróf Esterházy Miklós Móricznak van itt nagyobb birtoka. A község lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. Van itt egy szeszgyár is, mely Kuffer Benőé. A faluban van egy régi kápolna, melyet 1732-ben megújítottak. Ide tartoznak Ság puszta és Sághalomalja. Ez utóbbinak a mult század elején 173 lakosa volt. Ság közelében feküdt hajdan Mycud villa, mely 1250-ben még említve van, de azután nyoma vész.
