Szemere.
Szemere.
Szemere, magyar nagyközség, a győr–pápai vasútvonal mentén, a Bakonyér mellett. Házainak száma 250, róm. kath., ág. ev. és ref. vallású lakosaié pedig 1699. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község 1250-ben villa Zemere alakban a Szemere családbeliek fészkeként jelentkezik. »Kis és Naghzemere birtok« néven is emlegetik. 1300-ban Zemere Tivadar jegybér fejében leköti jegyesének possessio Geur-Zemere felét. 1430-ban már Garay Lászlót uralja. 1457-ben pusztult helyként van említve és ekkor ismét Szemere János szerepel birtokosaként. A XV. század végén az Ujszászy család, 1525-ben pedig Héderváry István is a birtokosai között van. Az 1609-iki összeírás már hat birtokosát említi, ú. m. Tulok Ferenczet, Gondár Gergelyt, Somogyi Gáspárt, Jármán Miklóst, Rhumy Mihályt és Vyszaszy Ferenczet. Ekkor a törököknek behódolt községek közé sorolják. 1624-ben a Rumy, Balásffy, Angrano, Eölbey és a Kutassy családoké. A Bécs ostromára vonuló törököknek útjokba esvén, megrohanták és elpusztították. Csak lassan népesült újra, noha a tulajdonosok nagy szabadalmakat ígértek, és alig kezdtek lakosai visszaszállingózni, a koronczói csata alkalmával ismét elpusztult. E katasztrófa után első megszállója Monoszlói Csupor György atyja volt. Később a Goda, Matkovich, Török, Argay és Roboz családok voltak a nagyobb közbirtokosai. 1849-ben a község alatt, a magyar és az osztrák csapatok között, ütközet volt, jún. 29-én pedig a császáriak kirabolták. Mostani nagyobb birtokosai a győri székeskáptalan, Pogány Lajos, Rudics János, Tót Gábor és Miklós és Jankovich Lajos. A községben mind a három felekezetnek van temploma. A róm. kath. templom 1749-ben, a református 1786-ban és az evangelikus 1807-ben épült. Ide tartoznak Fekete, Józsefháza, Kis- és Nagyszentpál, Margit, Matkovichtag, Rudicstag, Sándorháza és Szedres puszták és a szemerei szőlőtelep. Ezek közül Szent-Pál puszta hajdan falu volt; 1457-ben már a győri káptalan pusztája, a mi azt bizonyítja, hogy korábban pusztult el és szünt meg falu lenni. A község Isten dombja nevű dűlője is valami jelentőséggel bírhat. A református egyház egy 1646-ból való értékes kelyhet őriz, mely a régi magyaróvári református egyházból került ide.
