Kisfaludy Árpád Béla.
Kisfaludy Árpád Béla.
Kisfaludy Árpád Béla, theologiai doktor, egyetemi tanár, szül. Gyömörén, 1847. május 31-én. Középiskoláit Komáromban, Veszprémben és Győrött, a theologiát a bécsi Pázmáneumban és a Szent Ágostonról nevezett felsőbb papképző intézetben végezte. 1873-ban szentelték pappá és nemsokára a hittudományok tudorává avatták. Rövid káplánkodás után a győri püspöki liczeumban tanulmányi felügyelő és theologiai tanár, 1877-ben a budapesti egyetemen a dogmatika tanára és még ez évben udvari káplán. 1890-ben a Szent István-társulat alelnöke lett, 1893-ban pedig dienesi prépost. Elnöke volt a Szent István-társulat kebelében működő könyvbíráló bizottságnak, tagja a tudományos és irodalmi osztálynak, melynek megalkotásában és szervezésében tevékeny része volt. Szerkesztette a Kath. Szemlét 1881-től 1891-ig. Meghalt 1905-ben.
Munkái: Koszoru Pázmándi Horváth Endre születésének százados évfordulója alkalmából. Győr, 1879. – Emlék a győri Arany-ünnepről. U. o., 1882. – Egyházi beszéd. U. o., 1886. – Thomistika. Budapest, 1886. – A szent mise áldozati valósága. Győr, 1886. – Van-e magyar Kempisünk? Budapest, 1887. – Levelek hugomhoz, az olvasásról. U. o., 1888. – Hátrahagyott költeményeit most rendezik sajtó alá.
