Schedius Lajos.
Schedius Lajos.
Schedius Lajos János, az esztetika és nyelvészet tanára a pesti egyetemen, született Győrött, 1768-ban, meghalt Pesten 1847-ben. 1792-ben a nyelvészet és esztetika tanára lett a pesti egyetemen, majd 1806-tól a görög nyelvet is tanította. 1843-ban vonult nyugalomba. A pesti ág. ev. gimnázium az ő buzgólkodásának eredménye és ez az intézet 1810-től 1830-ig felügyelete alatt állott. Volt egyetemi dékán is. A M. Tud. Akadémia már első nagy-gyűlésén tiszteletbeli taggá választotta, 1845-ben pedig igazgató-taggá. Tagja és alelnöke volt a Kisfaludy-Társaságnak, tagja a jenai, göttingai és a charkovi tudományos társaságoknak.
Munkái: Commentatio de sacris operis veterum Christianorum. Göttinga, 1790. – Der dankbare Jüngling. Pozsony, 1792. – Compendiaria graecae grammaticae institutio. Buda, 1818. – Principia Philocaliae seu doctrinae pulchri. Pest, 1828. – Több magyar értekezése jelent meg az »Urániában«, később az »Aurórában«. Szerkesztette a »Literarischer Anzeiger von Ungarn«-t. Legnevezetesebb irodalmi vállalata volt a »Zeitschrift von und für Ungarn« czímű folyóirata (1802–1804. Hat kötet.) Adott ki gazdászati munkát is »Vollständiger Unterricht über die vortheilhafteste und leichteste Art des Seidenbaues. Pest, 1810. – Hegyek, folyók, utak s nevezetesebb helységjegyek átnézete. U. ott. 1838.
