Fauna.

Full text search

Fauna.
Győr vármegye mikroskopos állatvilága szintén vizsgálódásra vár. A véglények (Protozoa) törzséből változatos alakok népesítik be vizeinket. A Rhizopodákhoz tartozó Amoebidák családjából megtaláljuk az egysejtű, falnélküli protoplazma-tömegecskékből álló Amoeba difluens, A. verrucosa és A. proteus alakjait, a melyek lomhán csúszkálnak és körülfolyják állábaikkal a náluk is kisebb élő lényekből álló táplálékukat. Óraüveghez hasonló héjban él az Arcella vulgaris, a vele rokon Arcella aculeata pedig különféle idegen tárgyakból, pl. homokszemekből, stb. készít magának tokot. A gömbölyded alakú Gromia chitinhéjas. A napállatkák (Heliozoa) rendjéből szintén találunk képviselőket vizeinkben. A Flagellaták rendjéből sokszor találkozunk állóvizeinkben az Euglena-nem képviselőivel, különösen az orsóalakú, zöld színű, piros szemfoltos Euglena viridis-szel, a serlegszerű hüvelyben élő Dinobryon nem fajaival s a táblácskákból összetett pánczélú Peridinium-nem alakjaival. Az ázalagok (Infusoria) közül gyakran lehet látni a Vorticella-nem képviselőit, különösen a V. nebulifera-t, vízi növényekhez tapadva; gyakoriak még a Stylonchia mytilus, Euplotes Charon, Chilodon cucullus, Stentor polymorphus, Paramecium aurelia és bursaria., stb.; a békák végbelében él az Opalina ranarum. A Spongiák köréből a Spongilla fluviatilis gyakran található a víz alá merült növényrészeken, a mint azokat zöldes vagy sárgás kéreggel bevonja.
Az édesvízi polypok közül a Hydra viridis közönséges állóvizeinkben a békalencse és a zöld vízi moszatok között. A galandférgek (Cestoda) közül a Tenia solium, a mételyek közül a Distomum hepaticum ismeretes e vármegye területéről, a Turbellariák közül a Dendrocoelum és a Planaria nemek fajai a gyakrabban előfordulók. A kerekes férgek (Rotatoria) közül gyakran találjuk a Branchionus-nem fajait vizeinkben, úgyszintén közönséges alak a Rotifer vulgaris, valamint a Hidatina senta is. Ezeken kívül egyéb fajokkal is elég gyakran találkozunk. A fonálférgek (Nematelmia) közül az iszapban rendesen ott él a Rhabditis nigrovenosa és a Dorylaimus stagnalis, a Diplogaster rivalis pedig a vízben és a nedves földön is tartózkodik, a Tilenchus tritici a búzában, az Anguillula aceti az eczetben él, az Ascaris lumbricoides az emberben, egyéb Ascaris fajok különféle állatokban. A gyűrüsférgek (Annulata) csoportjából 11közönségesek a pióczák, a Hirudo medicinalis, officinalis, Haemopis vorax, Aulastomum gulo, Nephelis vulgaris; ezeken kívül egyéb más fajok halakban és csigákban élősködnek, a sertelábú férgek (Chaetopoda) közül gyakori a Naias proboscidea, a Chaetogaster vermicularis, a földi giliszták (Lumbricidae) közönségesek, mint a Lumbricus terrestris, communis és variegatus.
A rákfélék (Crustacea) közül a sertelábúak (Copepoda) családjából állóvizeinkben gyakoriak a Cyclops fajok, a kagylós rákok (Ostracoda) közül pedig a Cypris fajok; a levéllábú rákok (Phyllopoda) közül a vízi bolhák (Cladocera) számos nemmel fordulnak elő, közöttük a Daphnia legismeretesebb; a kopoltyús lábúak közül pedig az Estheria, Apus és Branchipus fajok vannak elterjedve. A gyűrüs rákok (Arthrostraca) rendjéből a Gammarus pulex és G. fluviatilis közönségesek. Az egyenlő lábú rákok (Isopoda) fő vízi képviselője, a mindenütt előforduló Asellus aquaticus, a szárazföldön élő Oniscus nemből pinczékben, nedves folyosókon gyakran találjuk a pinczebogarat (Porcellio scaber), falakon közönséges az Oniscus murarius, nedves helyeken a kövek alatt gyakori az Armadillo vulgaris. A tízlábúak (Decapoda) közül ismeretes alak a folyami rák (Astacus fluviatilis).
A százlábúak (Myriapoda) közül a Lithobius forficatus és a Julus terrestris fordulnak elő gyakrabban a nedves helyeken.
A pókfélék (Arachnoidea) osztályából, az atkák (Acarina) rendjéből a Macrobiotus Hufelandii a mohok között, a háztetőkön s több más helyen él, a vízben pedig a M. macronyx, a Macrogaster folliculorum az ember hajtüszőiben, a Sarcoptes scabiei az ember rühbetegségének előidézője, a Tyroglyphus siro a sajtban. A különféle állatok élősködő atkái közül a legismeretesebb a kullancs, Ixodes ricinus, leginkább kutyákon, de egyéb állatokon és alkalomadtán még az emberen is élősködik. A vízi atkák közül élénk vörös színükkel feltűnők a Hydrachna cruenta és a Lymnocharis holosericeus. A szárazföldön növényeken él a skárlátpiros Trombidium holosericeum.
Az ugrópókok közül mindenütt található, de különösen a verőfényes kerítéseken és háztetőkön az Epiblemum scenicum; egyéb fajok és nemek e csoportból szintén találhatók, a melyek épp úgy, mint az e vármegyében előforduló pókok egész osztálya és általában az eddig felsorolt állatok osztályai, tanulmányozásra várnak. A fürgepókok (Citigrada) közül a Dolomedes, Trochosa és Licosa nemek fajaival találkozunk. Az oldaltjáró pókok közül a Xysticus cristatus és viaticus fordulnak elő gyakrabban. A tölcséralakú hálót szövők közül ismeretesek a házi pók (Tegenaria domestica) és az érdekes vízipók (Argyrometa aquatica), egyéb nemek (Segestria, Drassus, Clubiona, stb.) és fajok szintén gyakran előfordulnak. A kerek hálót szövők közül a keresztes póknak (Epeira) itt is sok faja él. A földben csőszerű lyukat ás magának és azt hálóval kibéleli az Atypus piceus (Illok erdőben). A kaszás pókok (Phalangium) több fajával szintén gyakran találkozunk, valamint az álskorpiók közé tartozó Chelifer cancroides is előfordul.
A Hemipterák közül a Pediculina család tagjai az emberen és az állatokon élősködnek. A pajzstetvek (Coccidae) családjából a Lecanium vini a szőlőn, L. piri a körtén, a L. robiniarum az ákáczfán élősködnek, a Mitilaspis pomonorum az almafa-galyakon, más növényeken egyéb nemek és fajok találhatók. A sokféle növényen élő, különféle fajú levéltetvek (Aphis) közül különösen megemlítést érdemelnek a rózsa, a szilfa, az akáczfa levéltetve, de különösen a szőlők pusztítása által oly érzékeny károkat okozó Phylloxera. A kabóczák (Homoptera) közül a Cicada orni és haematodes, a Centrotus cornutus, Aphrophora spumaria, a Deltocephalus striatus s több más faj fordulnak elő. A vízi poloskák közül a Notonecta, Nepa és Hydrometra családok képviselői ismeretesek. A félszárnyúak egyéb családjait, mint a Reduviidae, Membranacei, Capsidae, Ligaeidae, Corcidae, Pentatomidae szintén elég bőven találjuk képviselve.*
Néhányat közülök felemlít Méry Etel, Győrmegye állatvilága czímű munkája. – Fehér I., Győrmegye és város egyetemes leírása, 155. l.
A kétszárnyúakból a szárnyatlanok, bábszülők, szúnyogok, Tipulidae, Tabanidae, Asilina, Muscida, Oestrida több-kevesebb nemmel és fajjal fordulnak elő (Méry E. i. m.). E rend képviselői mind nemeikre, mind fajaikra nézve 12természetesen sokkal nagyobb számban vannak elterjedve, mint a mennyit Méry E. idézett munkája elősorol. Részletesebb tanulmányozásuk a jövő feladata. Az emberre nézve elég fontosak, részint mint hasznot hajtók, részint mint kárt okozók. Főhasznuk, hogy a virágtermékenyítésen kívül, a rothadó szerves anyagokat eltakarítják; de ebben leginkább álczáik szerepelnek. Egyesek közülök az emberre valósággal veszélyesek, a ragályos betegségek és hullamérgek terjesztése és az emberre való áthurczolása által. E tekintetben elég nagy szerep jut a házi légynek is. Némely szúnyogfajokról (Anopheles) újabb időben derült ki, hogy azok a váltóláz plasmodiumának (Plasmodium malariae) terjesztői. Az említett módokon a házi állatokban is sok kárt okoznak egyes Diptera-fajok. Különben is sok fajnak az ember és az állatok vére lévén a tápláléka, e miatt kiszámíthatatlan kellemetlenséget okoznak nekik, mások pedig petéiket és álczáikat rakják az állatok testébe. A növények, különösen a gabonaneműek pusztításával a Cecidomyák és rokonaik szintén károkat okoznak. Ezeken kívül a viráglegyek (Anthomidae) számos faja pusztítja a gazdasági növényeket, a Chlorops tenuiopus pedig a gabonát.
A lepkék (Lepidoptera) rendjéből az aprólepkék (Microptera) mind a négy családjának (Pterophorida tollas lepkék, Tineida molypillék, Tortricida levélsodró pillék, Piralida tűzpillék) tagjai több nemmel és fajjal gazdagon vannak képviselve, de a vármegye területén előfordulókról idáig csak igen hézagos adataink vannak (v. ö. Méry E. i. m.). Az araszolólepkék (Geometrida), a bagolylepkék (Noctuida), a szövőlepkék (Bombycida), az Arctidae, a Zygaenidae, a farontók (Xylotropha), a szenderek (Sphyngidae), a nappali lepkék (Papilionidae) családjai nemekben és fajokban sokkal gazdagabbak, mint a mennyit Méry E. idézett munkájában elősorol. Az ízeltlábúak e rendjének tagjai, álcza-állapotukban az ú. n. hernyók, az embereknek érzékeny károkat okoznak. Ezek közül itt csak néhányat említünk meg: Tinea pellionella a ruhamoly, T. granella a gabonamoly, Cochylis ambiguella a szőlőmoly, Carpocapsa pomonella az almamoly; Tortrix viridiana a tölgyön, piceana a fenyőn, rosea a mogyorón, ribeana az almán, körtén, stb., Pilleriana a szőlőn; a Zeuzera pyrina alma, körte, hárs és egyéb fákat furkál össze, a Heliothis dipsaceus a kukoriczát, babot, lent, stb. károsítja; az Agrotis segetum a gabonát, a Plusia gamma a kukoriczát, a Mamestra oleracea, pisi, persicaria különösen a hüvelyes növényeket, a búcsus lepke (Oeenocampa processionea) és a gyapjas lepke (Oeneria dispar) különösen a tölgyerdőket pusztítják, de más lombos fákban, sőt a gyümölcsfákban is kárt okoznak, a Gastropacha neustria és quercifolia, a Cossus ligniperda a lombos fákat általában és a gyümölcsfákat pusztítják, a Smerinthus populi a nyárfát, a Sphinx pinastri a fenyőfát, a különböző Pieris-fajok a fákat, konyha- és gazdasági növényeket károsítják.
A hártyás szárnyúak (Hymenoptera) családjai: a fadarazsak (Uroceridae), levéldarazsak (Tendredinidae), gubódarazsak (Cynipidae), fémfürkészek (Chalcididae), Proctotrupidae, Braconidae, Evaniidae, a fürkészek (Ichneumonidae), hangyafélék (Formicidae), fémdarazsak (Chrysidae), a különnejű darazsak (Heterogyna), díszdarazsak (Pompilidae), kaparódarazsak (Crabronidae), a darazsak (Vespidae), a méhfélék (Apidae) mindnyájan több vagy kevesebb fajjal képviselve vannak e vármegye területén. Méry E. idézett munkájában e rendből úgyszólván csak néhányat említ meg, tehát ezek is tanulmányozásra várnak. A bogarak ez érdekes rendje régóta magára vonta már az emberek figyelmét. Közülök mindenesetre legismeretesebb s az embert a legjobban érdekli a szelíd méhe (Apin mellifica). A társaságban élő hangyák nemcsak hogy érdekesek, de a sok rothadó anyag eltakarítása által hasznosak is, másrészt azonban, különösen a fanemű anyagok megrongálása miatt károsak. A hártyás szárnyúak közül sok faj azáltal hasznos, hogy petéit ártalmas rovarok álczáiba rakja, a melyeket a kikelő Himenoptera álczák elpusztítanak. De akad közöttük sok kártékony is, különösen sok gubó és levéldarázs; így a Neuroterus lenticularum és fumipennis a tölgyfa levelein lencseszerű képződményeket okoznak, a Cynips quercus folii gömbalakú gubókat, a C. calycis a tölgymakk csészéjén idéz elő gubósodást, a Tendredo spinarum, a Hylotoma rosarum, a Rhodites rosae a rózsán élősködnek, a Lophyrus rufus az erdei fenyőben, a Xyleborus dispar a gyümölcsfákban okoz nagy károkat, a Nematus-fajok a fűzfélékben, a Sirex gigas a fenyőfában, stb.
13A fedeles szárnyúak (Coleoptera) rendjéből, a levéltetveket pusztító hasznos katóka-bogarak (Coccinellidae) több fajjal vannak képviselve. Ezekre, valamint egyéb más Coleopterákra részletesebb adatokat találunk Méry E. idézett munkájában. A levélbogarak (Chrysomelidae) nemekben és fajokban nálunk is gazdagok. Ismeretes növénypusztítók. Különösen a földi bolha-nem (Haltica) fajai fordulnak elő nagy számban, és tömeges fellépésükkel nagy pusztítást okoznak. A czinczérek (Cerambycidae) családja szintén gazdagon van képviselve. Az illatos pézsmaczinczér (Aromia moschata) elég gyakori az itteni fűzfaligetekben, továbbá a szép és érdekes Purpuricenus Budensis és Koeleri fajok is többször találhatók. A szúfélék (Bostrycidae) családjából Méry E. csak a betűző szút (Bostrychus typographus) említi, de tudomásunk szerint több faj is él itt. Az ormányos bogarak (Curculionidae) családjának sok kártékony neme és faja él a vármegyében, pl. a Calandra granaria a magtárakban, az Anthonomus fajok a gyümölcsfákban, a Rhinchites-fajok a különféle növényekben, a Rh. Bachus és auritus az alma- és körtefákban, a Cleonus punctiventris a czukorrépában, az Apion-fajok a gabonában és lóherében pusztítanak. A zsizsikfélék (Brucidae) családjából való fajok, különösen a hüvelyes növények magvait pusztítják. A hólyaghúzók (Vesicantia) családjából ismeretesek itt a kőrisbogár (Litta vesicatoria) és a nünüke (Meloë); mind a két nemet több faj képviseli. A pattanóbogarak (Elateridae) családjából nagy gabonapusztító az Agriotes lineatus, melynek álczája »drótféreg« néven ismeretes. A lemezcsápúak (Lamellicornia) családjából, kártételeinél fogva ismeretes a közönséges cserebogár (Melolontha vulgaris), a homokos területeken pedig a csapó cserebogár (M. fullo) szaporodik el és okoz különösen a szőlőkben nagy károkat. Egyéb idetartozó nemek és fajok nagy számmal vannak itt is, közöttük nem egy kártékony. A futóbogarak (Carabidae) családjából itt is károkat okoz a gabonafutrinka (Zabrus gibbus). Maga a család különben a vármegye területén is nemekben és fajokban elég gazdag. A Coleopterák rendjének egyéb, e vármegye területéről is ismert családjai még: Mordellidae, Pyrochroidae, Melanosomata, Xilophaga, Cleridae, Malacodermata, Eucnemidae, Buprestidae, Byrrhydae, Dermestidae, Silphidae, Histeridae, Staphilinidae, Hydrophilinidae, Gyrinidae, Ditiscidae, (v. ö. Méry E. i. m.). Ezeken kívül egyéb családok is előfordulnak nemeikkel és fajaikkal. E rend részletesebb tanulmányozása szintén kívánatos.
A reczés szárnyúak (Neuroptera) rendje mind a négy családjának (Phryganeidae, Panorpidae, Sialeidae, Megaloptera) vannak itt képviselői, ámbár Méry E. igen hiányosan sorolja fel őket, mert közülök csak néhányat említ meg.
Az Orthopterák rendjéből, a Pseudoneuroptera alrend családjai közül, a Psocidae családnak ismeretes képviselői, a Troctes divinatorius, a portetű és Tr. pulsatorius, a könyvtetű, a Perlidae családból a Perla viridis fátyolka, a kérészek (Ephemeridae) családjából az Ephemera vulgaris és a Palingenia longicauda, a szitakötők (Libellulidae) családjából több nem és faj, az Orthoptera genuina alrendből a tücsökfélék közül a házi és mezei tücsök s az őszi estéken mélabúsan pirregő őszike (Oecanthus pellucens), a lótetű (Grillotalpa vulgaris), a sáskák (Aeridae) családjának több neme és faja, a Mantidae család ismeretes képviselője a Mantis religiosa, a csótánok (Blattidae) családjából a Blatta germanica és a Periplaneta orientalis, a fülbemászók (Forficulidae) családjából a Forficula auricularis. Az egyenes szárnyúakhoz sorolható még a Tripsidae család, a melyből a Trips cerealium ismeretes gabonapusztító.
Végül megemlítendő még a sertefarkúak (Thysanura) rendje, a melyből a Podura aquatica néhol a vizeken töméntelen mennyiségben található; a Lepisma sacharina, a lakásokban közönséges.
A puhatestűek (Mollusca) állattörzséből a fejetlenek, a kagylók közül itt eddig ismeretesek az Anodonta cygnea és anatina s az Unio több faja. Ezek különben, valamint általában a Molluskák, e vármegyében idáig még csak kevéssé voltak tanulmányozva. A fésüskopoltyúsak (Ctenobranchiata) közül Méry E. i. m. egyet említ meg csak, s ez a Paludina vivipara. A tüdősek (Pulmonata) rendjéből a szárazföldiek közül 3 Limax fajt, 8 Helix, 1 Bulinus, 2 Clausilia s 1 Pupa fajt; a víziek közül 2 Planorbis és 5 Limneus fajt.
A halak közül a körszájúakból (Cyclostomi) a Petromyzon fluviatilis, a zománczos halakból (Ganoidei) a kecsege (Acipenser ruthensis), a viza (Acipenser huso) fordulnak itt elő, ez utóbbi nagyon ritkán. Méry E. i. m. a közönséges 14tokot (Acipenser sturio) is felemlíti; de itt valószínűleg az Acipenser Güldenstädtii-t kell értenünk, mert erről tudjuk, hogy a Dunában és mellékfolyóiban azelőtt gyakran előfordult, míg a közönséges tok a Fekete-tenger folyamvidékében nem található. A potykafélék (Cyprinidae) családjának képviselői a közönséges ponty (Cyprinus carpio), a közönséges kárász (Carassius vulgaris), a kövi kárász (C. gibelio), a közönséges czompó, vagy czigányhal (Tinca vulgaris), a márna (Barbus fluviatilis), a Gobio fluviatilis, az ökle (Rhodeus amarus), a pirosszárnyú keszeg (Leuciscus rutilus), a jászkeszeg (Leuciscus virgo), a dévérkeszeg (Squalius leuciscus), az őn (Idus melanotus), a szélhajtó kűsz (Alburnus lucidus), stb. A harcsafélék családjából a közönséges harcsa (Silurus glanis) itt egyike a leggyakoribb halfajoknak. A tőkehalfélék (Gadidae) családjából a közönséges menyhal (Lota vulgaris) fordul elő. A sügérfélék (Percidae) családjából a folyami sügér (Perca fluviatilis), az Aspro zingel és A. streber, a fogassüllő és kősüllő, a durbancsok (Gasterostei) családjából a tüskés durbancs (Gasterosteus aculeatus) találhatók.
A kétéltűek (Amphibia) osztályából, a farkasok (Caudata) rendjéből, a vizekben bőségesen él a tarajos gőte (Triton cristatus) és a pettyes gőte (Triton teniatus). A farkatlanok (Anura) rendjéből, a közönséges leveli béka (Hyla arborea), a közönséges varangyos béka (Bufo cinereus), a tüzeshasú béka (Bombinator igneus), a vízi varangyos béka (Pelobates fuscus), a kecskebéka (Rana esculenta), a gyepi béka (Rana temporaria).
A hüllőket (Reptilia) itt két rend képviseli, a gyíkok (Sauria) és a kígyók (Ophidia); ezek is nagyon hiányosan ismeretesek. A lábatlan gyík (Anguis fragilis), a fürge gyík (Lacerta agilis) és a zöld gyík (L. viridis). E két utóbbi közönséges, az első ritkább. A kígyók közül a vízi sikló (Tropidonotus natrix) közönséges; egyéb siklófajok nincsenek még tanulmányozva. Méry E. i. m. a viperát (Vipera berus) is megemlíti, habár ennek előfordulásáról e vármegye területén nincs tudomásunk.
A madarak (Aves) osztálya már sokkal jobban tanulmányozott osztálya e vármegye állatvilágának, mint az eddig felsoroltak. Méry E. idézett munkája elég hű képét adja e vármegye madárvilágának. E szerint az úszók (Natatores) rendjét négy család képviseli: a Colymbidae családból három Colymbus-faj ismeretes: a C. glacialis, arcticus és septentrionalis, továbbá öt Podiceps-faj. A sirályok (Laridae) családjából 4 Larus és 3 Sterna-faj. A Pelecanidae közül a Pelecanus onocrotalus és 2 Carbo-faj. A lúdfélék családját, beleszámítva a házi ludat és kacsát, 22 faj képviseli. Ezek között a néma hattyú (Cygnus olor), az Anas clangula, A. acuta, A. glacialis és 3 Mergus-faj. A gázlók (Grallae) rendjéből, a vízityúkok (Rallidae) családjában a Fulica, Gallinula, Crex és Rallus nemeket összesen 6 faj képviseli. A szalonkafélék (Scolopacidae) családjának itt 11 képviselője ismeretes, közöttük a Recurvirostra avocetta, Limosa melanura, Tringa pugnax, Numenius arquatus és Hymatopus rufipes. A lilefélék (Charadriidae) családját 6 faj képviseli. A gémek (Ardeidae) 14 faja fordul elő, közöttük a daru, a kócsag, a fekete gólya, a kanalas gém és az Ibis falcinellus. A túzokfélékből az Otis tarda és tetrax. A tyúkfélék (Gallinae) rendjéből a vadon élők közül a fogoly, fürj, és a fáczán találhatók; a nevezetes pusztai talpas tyúkot (Syrraptes paradoxus) e vármegyében is észlelték. A galambok (Columbae) rendjéből 6 faj részben vadon, részben szelid állapotban él. A kúszók (Scansores) rendjét 6 harkály (Picus), 2 kakuk és a Yunx torquilla képviselik. A rikácsolók (Clamatores) 6 faja közül kiemelendők a Merops apiaster, Alcedo ispida, Cypselus apus. Az éneklők (Oscines) rendjéből a fecskeféléket 3 fecskefaj, a légykapókat 2 Muscicapa faj képviseli, a gébicsféléket (Lamiidae) 4 faj; a hollóféléket (Corvidae) 8 faj, közöttük a Corvus corax és a Nucifraga caryocatactes, az Oryolidae-ket 1 faj, a seregélyeket a Sturnus vulgaris és a Pastor roseus, a rigóféléket (Turdidae) 3 faj. Az Ampelidae képviselője az Ampelis garrula, a Troglodytidae képviselője az ökörszem (Troglodytes parvulus). A Certhiidae-ké a Certhia familiaris és a Sitta europaea; a barázdabillegetőké (Motacillidae) 3 faj, a pacsirtáké (Alaudae) 3 faj. A pintyféléknek (Fringillidae) itt ismeretes 16 faja közül különösen megemlítendő a havasi sármány (Plectrophanes nivalis) s a Loxia curvirostra. A czinkék (Paridae) 8 faja közül ritka a függő czinke (Aegithalus pendulinus). A fülemilefélék (Silviidae) családja 22 fajjal. A ragadozók 15rendjéből a baglyokat 8 faj, a sólyomféléket (Falconidae) 18 faj, a keselyűféléket 1 faj, a Vultur fulvus képviselik.
Az emlősök közül a páratlan újjúak rendjét itt a ló és a szamár képviselik; a kérődzőket a szarvas, őz, juh, kecske, szarvasmarha és bivaly, a sertésféléket a szelíd és vaddisznó. Az őrlők (Rosores) rendjét a mókus, a pele, az ürge, a házi és mezei egér, a házi és vándorpatkány, a mezei poczok (Arvicola arvalis), a hörcsög, a földi kutya (Spalax typhlus), a mezei nyúl és tengeri disznócska, ez utóbbi kettő háziállatként. Az egykor e vármegye területén is élt hódnak ma semmi nyoma. A ragadozók (Carnivora) közül a kutya és macska háziállatként, a nyest (Mustela foina), a görény, a Mustela erminea és vulgaris, a vidra és borz fordulnak elő. A farkas újabb időben nem mutatkozott, a vadmacska Pátkán fordult elő és a győri főgimnázium múzeumában van egy példány Bőnyről. A rovarevők (Insectivora) rendjéből a sün (Erinaceus europaeus), a cziczkány (Sorex araneus és fodiens) s a vakondok találhatók. A denevéreknek (Chiroptera) két faja (Vespertilio murinus és auritus) ismeretes.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi