Társadalmi egyesületek.
Társadalmi egyesületek.
Az iparos-ifjúság és mester-iparosok szellemi művelését és hazafias, erkölcsös irányban való tartását szolgálja a „Gyöngyösi Kath. Legényegylet és Olvasókör.” Megalakult az 1864-ik évben Bányász Sándor kath. s. lelkész lelkes kezdeményezésére. A szép multú intézmény az itteni iparosoknak ma is áldása.
„A Gyöngyösi Ifjusági Egylet” és „A Gyöngyösi Alsóvárosi Ifjúsági Egylet” különösen a földmíves-ifjúság köréből toborozza híveit. Mintaszerű hazafias, valláserkölcsi irányú vezetése az állami iskolai tanítók nagy érdeme.
Széchenyi István gróf gyujtó kezdésére alakult meg Gyöngyösön 1836-ban a Kaszinó, mely nemcsak Gyöngyös társaséletének vált mozgató erejévé, hanem egyesítette magában a vármegye előkelőségét is. S míg egyrészről irányító befolyást gyakorolt a közügyekre, másrészről vigalmaival a vármegye határain túl is híreskedett.
A „Gyöngyösi Társadalmi Kör” alakulása a múlt század 60-as éveire esik. Az alkotmányos élet újjáébredéséről kezdve eleven tevékenységgel szolgálja czéljait, erősíti az összetartás érzetét a társas érintkezés közvetetlenségével.
A város társadalmi intézményeinek egyik legjelentősebbike a Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó- és Mentőtestület. A város kiépülésénél kedvezőtlenül érvényesült hajdan az a körülmény, hogy a nemes és főnemes birtokosok a házhelyek kiosztásánál teljesen figyelmen kívül hagyták a tűzrendészeti szempontokat. Igy épült fel azután a város főutczáiba torkoló közökben az egymáshoz épített házaknak egész tömkelege. Ez építkezési rendszer miatt sokszor kegyetlen csapások sujtották a várost, mert úgyszólván minden évszázadban többször is felütötte fejét a vörös kakas. A város annaleseiben alig van feljegyezve megrendítőbb esemény, mint egy-egy ilyen csapás, mely a munka és szorgalom kincseket érő eredményeit egy-két óra alatt elhamvasztotta. A legutolsó ily szörnyű csapás 1904-ben sujtotta a várost, midőn leégett a szent ferenczrendi templom és kolostor, továbbá 205 lakóház, melléképületeivel együtt. A lakosok tűzkárát 1,285.833 koronára becsülték, mely kárösszegben az élelmiszerek, takarmányneműek, butorok, ruházat és egyéb mezőgazdasági eszközök értéke nem volt benne. E csapások egyrészről azt eredményezték, hogy a város vezetősége városrendezéssel, utczák nyitásával és közterek alakításával igyekezett tagozottabbá tenni a várost, másrészről pedig alkalmul szolgáltak oly társadalmi tömörülésre, mely a tűzrendészet hatalmas szervét: a tűzoltói intézményt létesítette.
Az 1890. évben alakult Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó-Testület, mely újabban az Önkéntes Mentő-Egyesülettel bővült, egyike hazánk legkiválóbb ily intézményeinek. Tagjai nemcsak a veszedelem idején bizonyították be hivatottságukat, hanem az országos versenyeken is vezérsorba állottak. Az intézmény anyagi erőforrásait a társadalom áldozatkészségében és a város legmesszebbmenő támogatásában leli, mely lehetővé tette, hogy az egyesület felszerelése mintaszerű. Tekintettel arra, hogy a város – különösen szárazság idején – vízhiányban szenved, az egyesület az ú. n. Kapitány-vizeshordó-rendszert szervezte, mely szerint minden háznál, éjjel-nappal, a tűzoltóság rendelkezésére kell állnia egy vízzel töltött másfél hektoliteres hordónak. A vízzel töltött hordókat a tűzoltóság, veszély idején, a megtámadott területen összeszedi. A vizes hordók a városi rendőrkapitány ellenőrzése alatt állanak s ezért nevezik azokat Kapitányhordóknak.
A hazafias érzés ébrentartása czéljából alakult a városban a Nemzeti Ünnepélyeket Rendező Egyesület, mely nyilvános ünnepségeket rendez különösen 134márczius 15-én és október 6-án. E mellett minden alkalmat megragad arra, hogy az előforduló helyi vagy országos jelentőségű és hazafias tárgyú eseményeket, történeti emlékezéseket ünnepség keretében méltassa.
