Vadászat.
Vadászat.
A vadászati viszonyok sokoldalúsága nyomon követi a fennebb vázolt terep- és növényzeti dús változatosságot. Az alföldi nyúl, fogoly- és vadrucza-vadászattól a hegységi erdőrengeteg hatalmas gímszarvasáig és az áthatolhatlan bozótok vadkanáig, itt minden képviselve van.
A mezőgazdasággal kapcsolatos részekben mindenütt előfordul s részben gondozás alatt áll a nyúl és a fogoly. Az előhegyekben hozzájuk társul a császármadár és őz. A gímszarvas és vaddisznó az uradalomnak e területein inkább csak váltó vadként fordul meg. Az előbbi a kisebb erdőterületeken nem talál elegendő nyugalmat, az utóbbit, mert kártékony: irtják. A felső erdészetekben azonban főleg a nagy vadak legnemesebbike kiváló gondozás tárgya. A vadászatilag teljesen kipusztult mátrai pagonyokba néhai gróf Károlyi Gyula telepítette az első rőt vadállományt, a múlt század 70-es éveiben. Hogy nagy áldozatokkal szerzett kedvencz vadját a vadorzóktól megóvja, bekeríttette a parádi erdészet mintegy 4000 k. holdnyi területét sodronykerítéssel, s innen származik a „Vadaskert” elnevezés. Ugyanakkor a tulajdonos gróf kebelbarátja, gróf Wenckheim Rudolf, a bodonyi erdészet szabad pagonyaiban telepítette meg a fővadat, mely évek múltán elterjedt és meghonosodott az egész Mátra vidékén. A vadászat könnyebb gyakorlása czéljából épült a Galya kies pontján ma is meglévő kényelmes vadászlak: a „Rudolftanya”. A vadaskerti Saskő és Rózsásbércz tövében épült a „Rózsaszállás” nevű vadásztanya. E két kastélyszerű vadásztanyán kívül, több cserkészkunyhó nyújt éjjeli szállást és oltalmat.
A vadász-faunához tartozik az említetteken kívül az őz. A nyirfajd megtelepítése nem sikerült. A ragadozók közül gyakori a kis és nagy menyét, a görény, nyuszt, nyest, róka, vadmacska, borz. Farkas a 70-es években mutatkozott utoljára a bodonyi pagonyban. Szentdomonkoson 1902-ben, Sirokban 1904-ben jelentkezett átváltó vadként: a medve.
A ragadozó madarak világát képviseli a karvaly, héja, ölyű, kisebb sólyomfajok; szívesen megfordul itt a vándor-sólyom és ismételten került terítékre a kőszáli sas. Szalonkának kedves átvonuló helye, sőt költésre is marad e pagonyok nyugalmas csalitjaiban. A fővadat és sörtevadat télen át e czélra berendezett etetőknél szálas takarmány- és abrakfélével etetik, a sózókat pedig folyton karban tartják. A vadkárokat felbecslés szerint térítik meg.
247Az erdei mellékhasználatok között említésre méltó a kőkúti gőzzúzóval berendezett kavicsbánya és a siroki homokkőbánya, mely felépítményekre értékes faragott kőanyagot szolgáltat.
Bányászati szempontból e hegyvidék jelentéktelen. Kőszénkibúvások itt-ott mutatkoznak, de a telepek csak pilleszerűek és fejtésre nem érdemesek.
A parádi és bodonyi vízimalom, mint régmúlt idők maradványa, még fennáll, de munka-teljesítménye a bizonytalan vízi erő következtében csekély.
Parád fürdő leirását és ismertetését más helyen találja az olvasó.
