Hevesvezekény.
Hevesvezekény.
Hevesvezekény. A hevesi járásban, a Tisza jobb partján elterülő síkságon, a Hanyi-ér mellett fekszik. A Hanyi-ér, gát közé szorítva, a belvizek levezetésére is szolgál. Eredetileg bessenyők lakták. Egy 1344-ik évi oklevélben Kömlő szomszédja gyanánt szerepel. Az 1546-ik évi adóösszeírás szerint nemesek lakták, ekkor 1 portája volt. Az 1564-ik évi összeírásban portáinak száma 10-re emelkedett. Alig néhány év mulva végveszedelem fenyegette a helységet. 1567-ben a hatvani bég hadai elpusztították, ekkor semmisült meg a helység régi temploma is. Ez időtől kezdve az isteni tiszteletet Vratarics Mihály házának az ebédlőjében tartották. Itt állt haranglábon az elpusztult templom harangja, mely jelenleg is megvan. 1589–1590-ben már ismét helyreállott a község s azok közé tartozott, a melyek az egri várba szállították a püspöki tizedet. Az 1635-ik évi összeírásban csak 3/4, 1647-ben fél, 1675-ben és 1686-ban 1/4 portával van felvéve. A XVII. században több birtokosáról vannak adataink. 1659-ben Gombos Anna itteni részbirtokait zálogba adja Ágoston Mihálynak. 1693-ban Körber Fülöp volt egri prefektus özvegyének birtokában találjuk. 1697-ben Dőry András és neje s 1698-ban Nyáry Mihály, itteni birtokaikat Körber (Kerber) Fülöp özvegyének, Furtiny Dorottya Johanna asszonynak adták el. Körber Fülöp leányát, Mária Borbálát, a XVIII. század elején Szalgháry József vette nőül s e réven a helység legnagyobb része a Szalgháryak birtokába került. Szalgháry József utóda Péter 1730–40 között építette a család renaissance-stílű kastélyát, melyet 30 hold kiterjedésű százados som, szil, kőris és cziprus-fákból álló park vesz körül. A kastély, melyet Strobl Alajos renovált, jelenleg Szalgháry Ernő tulajdona. Van itt még Makay Lajosnak is urilaka, mely 1882-ben épült. A XIX. század első felében a Szalgháry családon kívül, a Makay, Földváry, Kállay, Rottenstein, Brezovay, Vratarics, Brezoviczai Horváth, Mezey, Szabó, Csiky, Mlinkó, Góth és a Zbiskó családoknak volt itt földesúri joga. Jelenlegi birtokosai Szalgháry Ernő, továbbá Mihály Gyula, Gáspárdy Elemér, Lipovniczky Kálmán és Cziner Szilárd. A későbbi róm. kath. templom építését 1780-ban kezdték el s csak 1793-ban fejezték be. Tornáczában áll a fentemlített harang, melyet a XVI. században használtak. Kegyura Szalgháry Ernő. A helység határában levő „Nagyhalom”-nál sok régiséget találtak. Mintegy folytatása a Tetővár, vagy Tetemvár, hol mintegy 15 holdnyi területen sírmező terül el, honnan szintén sok régiség kerül elő. A község területe 3439 k. hold, lakóházak száma 162 és a lakosság 795 lélek, a kik mind magyarok s 7 ref. és 27 izr. kivételével róm. kath. vallásúak. A helység lakosai Polgári Olvasókört és fogyasztási és értékesítő szövetkezetet tartanak fenn. Postája, távíró és vasúti állomása helyben van. E helységhez tartoznak a következő lakott telepek: Czinertanya, Gáspárdytanya, Gulyástanya, Lipovniczkytanya, Makaytanya, Mihálytanya, Vrataricstanya, Weisztanya és Mlinkótanya.
