Kúnhalmok.
Kúnhalmok.
Heves vármegyében következő helyeken találtak ily nemű vakablakos emlékkövekre: Solymoson, Sirokban, Egerbaktán, Szalókon, Deménden, Egerben stb. Borsod vármegyében mélyre behat, a meddig a könnyen faragható rhyolith-kőzet tart. Ez emlékkövekkel rokon körbe számíthatók a vármegyében előforduló „kúnhalmok”, tudományos néven „tumulus”-ok. Ilyenek nemcsak a vármegye alföldjén fordulnak elő, hanem a halmos vidékén, sőt a hegyek között is. Igy Tárkányon a Mészvölgy felett nyúló fennsíkon „Estván sírjá”-t emlegetik a lakosok az ott felhalmozott kőrakásban. A felnémeti „Drótlyuk” szintén ilyen „tumulus” volt, melyet a lakosok az ott talált bronzsodronyról nevezhettek el 444ily névvel. Egerbaktán, Bátorban, Sirokban, Mátraderecskén, Bodonyban, Szajlán, Váraszszón, Bükkszenterzsébeten, Tarnaleleszen, Szentdomokoson, szóval a palóczság vidékén. Ilyenekre bukkanunk, a Mátra-völgyeiben is, és lefelé a vármegye sík területén.
Érdekes felemlíteni e halmokról, hogy ezeket némely helyen még ma is „korhány”-oknak nevezik s a régi oklevelekben is e néven fordulnak elő. E név fedi a Dél-Oroszországban talált és Jerneytől megvizsgált hasonszerű halmok „kurgán” nevét, mely török eredetű szó s rendes elnevezése az effajta sírhalmoknak. Midőn tehát Rubriquis és más középkori írók élő tanúkként bizonyítják, hogy ezek a kúnoknak temetkezési helye, kalauzokul szolgálnak nekünk arra, hogy az itt talált ily nemű halmokat a szkitháknak, s a velük rokonfajta népeknek, a későbbi időkben pl. a kún-palóczoknak tulajdonítsuk.
