Hatvan elfoglalása.
Hatvan elfoglalása.
Schultzig Ferencz osztrák altábornagy 5–6000 emberrel és 24 ágyúval január 20-án elfoglalta Hatvant, mialatt őrszemeit Horton hagyta, másnap már Gyöngyösre érkezett az ellenség s érzékenyen megsarczolta a várost. Február 6-án Poroszlón tünt fel 240 főből álló ellenséges csapat, de a nép vasvillákkal Átányig űzte.
Az osztrákok fenyegető előnyomulása arra indította a bizottmányt, hogy Egerből távozzék. Visszavonult tehát február 9-én Tiszafüredre, a levéltárat bezáratta s őröket állított eléje. Hogy a büntető törvényszék azért megtartható legyen, néhány tisztviselő Egerben maradt. Február 14-én már Tiszafüreden ülésezett a bizottmány s itt vette a hírt Gyöngyös szorongatott helyzetéről. Babarczi császári biztos ugyanis megszállván a várost „gróf Montecuccoli ezredesnek Gyöngyösről 8 honvéd által elfogatása és gyáván elvitetni engedése végett” 50.000 pengő forint sarczot vetett ki reá. Felét le is fizette a város, másik felének biztosítására Almásy Vincze, Darvas Lajos és mások szolgáltak kezesekül. A bizottmány megkérte a tiszafüredi dandárparancsnokságot, siessen segítségére az ottani népnek. (1849. év 160., 184. vmjkl.)
Görgey feldunai hadteste febr. 10-én egyesült Kassán Klapka tiszai hadtestével. A két parancsnok már minden előkészületet megtett, hogy Schlick generálisnak az osztrák fősereggel való egyesülését megakadályozza, midőn Kossuth gróf Dembinszky Henriket, az emigráns lengyel főtisztet, állította a magyar sereg élére. Ez vérig sértette mind Klapkát, mind főleg Görgeyt, kinek hadtestét ekként hadosztálylyá fokozták, de nagy elégületlenséget szült a tisztikarban is. Ily körülmények között be kellett következni a verpeléti, káli, siroki, szóláti előcsatározások után, a szerencsétlen végű kápolnai ütközetnek.
Windischgrätz támadó szándékának hírére Dembinszky összevonta a magyar sereget az Eger-gyöngyösi országút s a Tarna folyó mentén. Füzesabonyt, Kált és Kompoltot Szekulics, Kápolnát Máriássy, Debrőt Pöltenberg, Verpelétet – a siroki völgy felől – Dessewffy, az eger–baktai vonalat Schultz tartották megszállva egy-egy hadosztálylyal, míg Aulich, Guyon és Kmetty Maklár, Mezőkövesd és Ábrány környékén, Hertelendy Poroszló mellett táboroztak. A főhadiszállás Egerben volt s épen itt időzött Görgey is, hogy a terveit folyton titkoló Dembinszkytől egyet-mást megtudjon, midőn Verpelét felől egyszerre heves ágyúzást lehetett hallani. Csak ekkor tudta meg Dembinszky, hogy támadási tervével megkésett. A támadó harczból tehát védelmi harcz lett.
