Tisztviselők javadalmazása.
Tisztviselők javadalmazása.
Az Egerbe történt visszatérést megelőzőleg a bizottmány még egyszer – április 10-én – összejött Tiszafüreden, hogy a tisztviselők javadalmazását megállapítsa. A hozott határozat szerint a fizetések: Főispán 2320 forint, első alispán 2000 forint, másodalispán 1800 forint, tiszai főszolgabíró 1600 forint, a többi főszolgabíró 1300 forint, tiszai szolgabíró 1200 forint, többi szolgabíró 1000 forint, levéltárnok 760 forint, tiszai alpénztárnak 720 forint, négy aljegyző s alügyészek 560 forint, tiszai esküdtek 670 forint, a többi esküdt 510 forint, két mérnök 800 forint, kiadó 500 forint, iktató 400 forint, irnok, udvari kapitány 300 forint, selyemtenyésztési felügyelő 150 forint.
A belügyminiszter a fizetésemelést nem hagyta jóvá, a tisztikar pedig belenyugodott ezzel a kijelentéssel: „legyen ez áldozat az, a mit Heves vármegye tisztikara a hazafiúság oltártitkaiba rejt.” (1849. év 249., 273. vmjkl.)
A nemzetgyűlés függetlenségi nyilatkozatának felolvasásakor a „most már valósággal szabad honpolgárok ajkairól kitörő hatalmas éljenzés reszketteté meg a léget” az április 26-iki közgyűlésen. A proklamáczió tartalmát a bizottmány 5000 példányban kinyomatta s külön küldöttségek s az egyházi hatóságok útján a legünnepélyesebb formában adta a nép tudtára.
A vármegyei bizottmány azonban nem sok időt tölthetett a székvárosában, nemsokára ismét vándorútra kelt. Blaskovics Gyula főispán, a ki a június 2-iki 617gyűlésen a megváltozott viszonyokhoz képest minden különösebb szertartás nélkül foglalta el a főispáni széket, a június 26-iki gyűlésen bejelentette, hogy a túlnyomó ellenséges haderő a magyar sereget Miskolczig visszaszorította. Félre kellett tehát ismét vonulnia Egerből. Az esti órákban újra összeült a bizottmány, hogy a borsodi alispán tudósítását meghallgatva, a 15 ezer főnyi magyar sereg élelmezése és elszállásolása iránt intézkedjék. Az ellenség 30 ezredből állt, s ezek közül 16 ezer főnyi lovasság Kassán állomásozott, őrszemei pedig Szikszón voltak. A vármegye azonnal elrendelte a népfelkelést, de Dessewffy és Wysocki tábornokok egyelőre nem vették igénybe. Az eredeti terv szerint az adminisztrácziónak Törökszentmiklósra kellett volna vonulnia, de mivel ott épen kolera dühöngött, Szolnokra költözött a bizottmány s július 1-én már ott tartotta gyűlését.
A visszavonuló felsőmagyarországi tábor június 30-ig Kápolnán tartózkodott, innen Gyöngyösre, majd július 2-án Hatvanba tért.
Az orosz csapatok fenyegető előnyomulása miatt a bizottmány július 21-én már Törökszentmiklóson, 28-án Fegyverneken ülésezett. Innen Mezőtúrra akart vonulni, de augusztus 3-án Dévaványára ment. Itt értesült augusztus 16-án a világosi fegyverletételről. E hír villámcsapásként hatott a bizottmányra, mely a legutolsó pillanatig bízott a magyar ügy győzelmében.
Itt megszakadnak a vármegyei jegyzőkönyvek.
