Az egri diadal.
Az egri diadal.
Okt. 14-én déltájban a szégyentől ösztönzött Ali basa kezdte meg a rohamot a Tömlöcz-bástyánál, de ott Dobó állott vitézeivel a réseken. Egymásután hullottak el Dobó mellett hős bajtársai, aranyos sisakját tartó apródja is elesett oldalánál, ő maga lábán, jobb kezén megsebesült, midőn a válságos pillanatban megharsantak Pető Gáspár trombitái s annak csapatától megsegítve, Dobó hosszú harcz után teljesen visszaverte a törököt.
Ekkor észrevette Dobó, hogy az alatt a föld bástyánál vett erőt a török, visszanyomták a sánczról Fügedyt, a sáncztető tele törökkel s ott lobog már Ali basa vörös-bársony zászlója a fal szegletére kitűzve. Bornemisza Gergely nekiirányozza a sáncznak a Tömlöczbástyán levő két ágyúját: szeges zsákot, fürtgolyókat lövöldöz a sűrű tömegbe, hogy az csoportostul hull rakásra. A török megzavarodik, a védők rendbe helyezkednek és Dobó intézkedik, hogy a lankadó legénység részére néhány csöbör bort vigyenek, segélyökre pihentebb csapatok siessenek. Bár megsebesült, maga is odasiet s míg a segélycsapatok megérkeznek, egy csoport parasztot és nőket állít a lankadók támogatására. A derék egri nők a veszedelemtől nem riadtak meg, segítettek a férfiaknak fegyvert tölteni, a réseket betömni, torlaszokat emelni. Lassan-lassan magok is beleavatkoztak a harczba, nagy köveket gurítottak, olvasztott szurkot és forró olajat öntöttek a felnyomuló törökök nyaka közé. Bátorságuk, hogy a küzdelemben a férfiakkal versenyeztek, örökké emlékezetes marad, Székely Bertalan festményében megörökítette az egri nőt, – az egri Dobó-szobor egyik mellékalakja is a harczias egri nőt ábrázolja a harcz hevében. E pontról is visszaszorították a törököket.
A Bolyki-bástyánál Arszlán bég vezette a támadást. Itt volt az ostromló törököknek leghatározottabb diadaluk. Nyolcz zászlót tűztek már ki a falakra és Zoltay a toronyban körülzárva, már alig védhette magát. Ekkor hangzott fel két oldalról a magyarság „Jézus” kiáltása, egy felől Fügedy, másfelől Pető siettek a már elfoglalt sánczra s visszanyomták a törököket. Érezték, hogy ez a válságos óra, azért ily szavakkal lelkesítették a népet a vezérek. „Csak egy óráig ne hagyd magad, magyar.” Hasonló dicsőséggel küzdött az Ókapunál, a hol a janicsárok agája intézte a harczot, Mekchey, kit sebe sem tartóztathatott vissza attól, hogy részt ne vegyen az új veszedelemben és új dicsőségben.
