Kurucz-labancz kor.
Kurucz-labancz kor.
A vármegye a fegyveres ellenállás helyett a panaszos kérelmezés terére lépett és gravamenjeit az 1673-iki május 4-i gyűlésből ő felsége elé terjesztette. E felterjesztés a vármegye kurucz-labanczkori viszonyait fényes világításba helyezi. „A vármegye néhány városa s faluinak még fennálló lakossága elnyomorulva, ijesztő képe az idők pusztító viharának, tanújele, mily sok szenvedés és sanyargatás vonult rajtuk keresztül. A vármegye a török végvárak között, elül-hátul ezek által környezve, teljesen a török hatalom torkában, viseli a török adóztatás rendkívüli terheit. Miként szedhető itt be a szepesi kamara által kivetett különféle adó, midőn életveszély nélkül a megyei tisztviselők kerületeikben meg sem jelenhetnek. Hogyan járjanak itt el a fizetni vonakodókkal szemben, mikor jóformán törökök között laknak s a katonai segélyt a megyei hadi tanács eltiltotta. Már az évi segély beszedésénél tapasztalták, hogy midőn a vármegye portánként vetette ki, a török nem késik még nagyobb összegeket követelni, úgy hogy egy portára már 30–40 tallér török adó is esett kétszer-háromszor egy évben. A természetbeni szállítást lehetetlenné teszik az itteni viszonyok. Távol helyekről, hegyes vidékekről, az itteni vasalatlan szekereken lehetetlen a szállítás. Fogyasztási adót az itteni szegényes falukon szedni nem is lehet. Királyi város a vármegyében nem létezik. Azon rendelet, hogy a repartitio és annonának fele a közbirtokosság, főpapság, mágnások és a nemesek által fizettessék, kivihetetlen azért, mert ezek legnagyobb része nem lakik a vármegye területén, jó részök a végvárakban teljesít katonai szolgálatot. A természetbeni élelmezés kiszolgáltatása lehetetlen azért is, mert a vármegye egy része hegyes vidék, terméketlen, élelmét is az Alföldről szerzi be, még ezt is tilalmazza a török, ennek elvitelét pedig megakadályozza. Hogyan lehetne ezektől követelni a természetbeni kiszolgáltatást? Ezenfelül tekintetbe kell venni, hogy a múlt ősztől fogva a rebellisek csapata is folyton járja a megye területét, védelmet és szállást nyújt nekik a török. Ezek zsarolják, fosztogatják a népet, alig hagynak megélhetésökre valamit. Felséged elrendelte ezen közveszélyes elem ellen a megyei fölkelést védelmünkre, de hogyan lehet ezt végrehajtani a vármegyében, mikor a törökök ezt meg nem engedik, a rebellisek száma pedig oly nagy, hogy legyőzésükre még a füleki őrség is kevés. Heves- és Külső-Szolnok évi élelmezési adóját 300 forintban megállapítva fizette eddig. A közmunkát az 1659:130. t.-czikk szerint Ónodhoz szolgáltatta. Felséged parancsolja meg német és magyar katonaságának hogy szokatlan követelésekkel ne zaklassák a tehetetlen népet.”82)
82) Várm. jegyzőkönyv 1673. évből.
A felterjesztés nem járt sikerrel, azért 1675 október 8-iki ülésben elhatározták, hogy Melczer János alispánt küldik Bécsbe, hogy a felség előtt tárja fel a megye helyzetét. De csak az udvari titkárig jutott, már itt kijelentették neki, hogy a vármegye kívánságának teljesítésére nincs remény. A tábornokok természetben követeltek mindent, mert elpusztult és elhagyatott falvak között táboroztak s pénzen ott élelmet nem szerezhettek. Colb 1676-ban a vármegye közmunka váltságát a régi 300 forint helyett 1720 forintban állapította meg, azután emez összeg volt fizetendő.83) Ónodon kívül Füleknél is kellett közmunkát teljesíteniök. Mikor a hallatlan terheket nem tudták behajtani a vármegyében, a megyét „a törökkel való érintkezéssel” is gyanúsították, mit „csakis szívfájdalommal vett tudomásul a vármegye, hogy ilyen súlyos gyanúval illettetik ő felsége iránti törhetetlen hűsége.” Utóbb a megyei közönség megkerülésével Strassoldo generális egyenesen a szolgabírákat utasította a természetbeni 535élelmezési szükséglet kiállítására, azzal a fenyegetéssel, hogyha a terményeket be nem szállítják, katonai executiót küldenek a vármegyére.84) Mikor a gyanúsítás, hogy a vármegye a felkelő kuruczokat gyámolítja s a „tűzzel-vassal pusztítás” fenyegetése sem riasztotta meg a népet, akkor végre 1676-ban Kassáról a felvidéki vármegyék, így Heves állapotainak megvizsgálására is hivatalos bizottságot küldöttek ki.
83) Szederkényi i. m. III. 383.
84) Vmegyei jegyzőkönyv 1675. évből.
Bocskay István.
(Az Orsz. Képtárból.)
Bethlen Gábor.
(Az Orsz. Képtárból.)
Thököly Imre.
(Az Orsz. Képtárból.)
Rákóczy György.
(Az Orsz. Képtárból.)
Nagyon érdekes a vizsgálat jegyzőkönyve. 64 község kárvallását tárja elénk. Panaszkodnak a kuruczok ellen. „Isten a megmondhatója, minemű inséget, sarczoltatásokat s egyéb sanyarúságokat szenvedtek a fel-alá járó kuruczság miatt.” „A kuruczság feleségestül, gyermekestül rajtuk lakott mindaddig, míg ki nem étették, azóta is rajtuk lakik, elpusztítottak 10 ezer forint árú életet,” mondották a poroszlói esküdtek. A verpeléti bíró vallomása szerint 500–600, néha 800 kurucz kvártélyozott rajtok, kiket élelemmel, abrakkal, szénával kellett ellátniok. Másfél ezer forintnál is több az a kár, mit ekkor élésben szenvedtek. A kuruczok ellen a gyöngyösiek a törökökhöz recurráltak segítségért, a török császárhoz való útjuk 1300 forintba került, de hasztalan, mert a kuruczok a törökök levelére azt válaszolták, „mondd meg az ördögattáknak, a basáknak, úgy jöjjön utánnam, hogy ha nem bírok vele, Isten úgy segéljen, mint a lónak patkót veretek a talpába.” A törökök maguk sem bánták a kuruczok mozgalmát, mert ez a török császár akaratja. Még több volt a panasz „a felsőpárton levő vitézek, az ónodi, szendrői végvárbeliek, általában – „labanczoknak” gúnyolt német katonaság ellen. Karmazsin csizmákat, farkas bőröket, végabákat (posztót), árpát, búzát, s más élelmi szereket sorba sarczoltak.” Strassoldó generális idejében a poroszlóiak faluját tél idején felégették, asztagjukat kertjeikben felgyújtották, házaikat felverték, férfiakról, asszonyokról, leányokról ruhájokat lehúzták s a falu lakosait meztelenül hagyták az utakon. A sok pusztítás és az évek terméketlensége miatt nagy lett a nyomor a vármegyében. Annyira elszegényedtek, hogy csak éhen ne haljanak, árpaköles kenyérre szorulnak, de az sincs. „Ha a török uzsorára pénzt nem adna nekik, éhen kellene veszniök.”
