Közbiztonság.
Közbiztonság.
A vármegye ügyelt fel a közbiztonságra. Heves vármegye közbiztonságát sokszor fenyegették az oligarcha főurak, lefoglalták az adókat, a dikátorokat nem engedték be birtokaikba s a népet zsarolták. Ezek ellen szólott az 1555:15 t.-cz. hogy tekintve Eger védelmi fontosságát, a jövedelmek, tizedek lefoglalásától vagy visszatartásától nagyobb hatalmaskodás bűntényének súlya alatt mindenki óvakodjék. Az oligarchákkal azonban a vármegyei hatóság erőtlen, tehetetlen volt. Panasz volt a magyar katonaság pusztításai ellen is, legjobban pedig a török veszélyeztette a közbiztonságot. Törökök és magyarok között gyakoriak voltak a párbajok, ezeket a kitűzött helyen nagy néptömeg jelenlétében szokták megvívni. Verancsics egri püspök-főispán felterjesztésére királyi rendelet tiltotta ezeket, mert a párbajok kémszemlének szolgáltak alkalmul a várakban. Azonban még királyi tilalommal sem voltak megszüntethetők a párbajok. Rákóczy Zsigmond várkapitánysága idején, 1589-ből két török-magyar párviadalról tudunk. Ezek az egri vár alatt folytak le a puskaporos malom előtti térségen. E párbajok inkább becsületbeli kérdések, vitézi tettek, lovagi mérkőzések voltak.
De a törökök és a magyarok is valóságos hajtóvadászatot tartottak a tehetősebb, vagyonosabb lakosokra, hogy azokat foglyul ejtsék s értök nagy váltságdíjat szerezhessenek. A fogoly-váltságdíj megosztása körül pörösködés volt Verancsics és az egri várőrség vezetői között. Verancsics a váltságdíj 1/3-át követelte püspöki illeték gyanánt, mikor Tálya község földesurát, Ali pasát elfogták.29) A jászberényi subasinál, kezelő tisztnél 4 elrablott nőt és több gyermeket találtak.30) Eger várában az 1558–1559-i számadás szerint annyi török rab volt, hogy azoknak egy havi élelmezésére 3046 kenyérczipót számítottak. A török foglyokról a végrendeletek is megemlékeznek. Dobó István 1552-ben testvérének írja, hogy „török foglyomat, melyet Perényi Gábor elvett, ha Isten megtart, talán visszaadja nekem, ha nem, kegyelmetek követeljék vissza tőle.” Balay Kálmán egri katona 1576-i végrendeletében olvassuk, „hogy az, mely törököm Cserépben vagyon, hagyom Balay Gergely öcsémnek. Egy török gyermek vagyon Pasztóhy Gergelynél, közös vele, részemet hagyom Balay Gergelynek.”31) A rabok árúczikkek voltak, Kassán rabvásárokat tartottak. Balázs diák Egerből 1589-ben azt írja Károlyi Mihálynak „mi is innét Egerből mind felküldettük, az kik itt voltanak, kegyelmed ott vehet rabot sokat.”32) Rákóczy Zsigmond 1589-i számadásában a kiadási rovatokban oly tételeket találunk, hogy ő egyesektől megvásárolta a török rabokat, azután a vár hasznára kereskedett velök, jó váltságdíjat kapott értök, így „a kecskeméti káditól bejött 2805 forint.” A minő sorsa volt nálunk a török raboknak, olyan vagy még rosszabb sorsa volt a töröknél a mi rabjainknak. A kölcsönös gyűlölet idézte elő, hogy később, a 70-es években az ellenfelek már a hullákat is bántalmazták. Csata után az elesettek fejeit vagy orrát, fülét levágdalták 546s győzelmi jelül magokkal vitték a hazatérő harczosok elrettentésére, a vár kapujára vagy falaira kiszögezték.33)
29) Szederkényi i. m. II. 190–191.
30) Verancsics művei VIII. 125–130.
31) Károlyi cs. ltár III. 404.
32) u. o. III. 455.
33) Szederkényi i. m. I. 280–281.
A vármegye tiltotta a török-magyar összeütközéseket, portyázásokat. Mivel azonban a tilalom nem bizonyult elegendőnek, a falusi lakosság maga szervezkedett saját védelmére, így jött létre a parasztvármegye, melyről már a török világnál szólottunk. Az 1679-i vármegye szabályrendelet intézkedik a népvezérekről, vagyis paraszt-hadnagyokról s ugyanitt van említés a rabok szállításáról, a czigányok kiirtásáról, mert e garázda elem sok bajt okozott a vármegye népségének. „A czigányok istentelen fajzata (impia gens Cyngarorum) száműzetik s bárki, hol találja, szabadon üldözheti, elfoghatja, minden javaitól megfoszthatja.” A vármegye nemcsak a közbiztonságra őrködött, hanem fensőbbségi felügyeleti jogot gyakorolt a vármegyebeli városok és falvak felett. Ezt a jogát részben egyes városok privilégiumai, részben a földesúri jogok korlátozták.
A hevesmegyei városoknak e korbeli viszonyairól megfelelő helyen bővebben van szó.
