A szatmári béke.
A szatmári béke.
Eger meghódolása tulajdonképen az országos hangulatnak kifejezése volt. A nemzet kifáradt a hosszas harczokban s békesség után vágyódott. 1711-ben a magyarság többségének óhajára létrejött a szatmári béke, mely a királyi ház iránti hűségre megtérőknek életére és javaira, úgy az özvegyek és árvák részére is általános kegyelmet biztosított.
Heves vármegye az egész Rákóczi-felkelés alatt Rákóczi híve volt, tartott tehát most az üldöztetésektől. A reakczió tényleg meg is indult. A Rákóczi-korban a „neoacquistica commissio” visszaéléseit orvosolták, a régi birtokosokat visszahelyezték birtokaikba. Most a kir. fiscus számára újra lefoglalták a siroki és hatvani 570várat és azok tartozékait. Az önkényes foglalások ellen a vármegye erélyesen síkra szállott és a „jus armorum” jogczím fölélesztése ellen felírt a budai dikaszteriumhoz, hogy a megyei kincstári praefectusokat az általok elkövetett insolentiáktól tiltsák el. Károlyi Sándor, a szathmári békének egyik főtényezője, is a vármegyének segélyére sietett és az 1712–15. országgyűlésen a vármegye sérelmeit orvosolták, a hatvani és siroki birtokokat visszaadták birtokosaiknak.
