Az ónodi gyűlés.
Az ónodi gyűlés.
Ott volt azonban Telekesy az 1707-i ónodi gyűlésen, melyen az összes egyházi és világi rendek és a vármegyék tisztjei zászlóval és pecséttel jelentek meg.58) Az egri káptalan Pethes András czímzetes püspök-nagyprépostot és Krucsay Miklós olvasó kanonokot bízta meg a képviseletével.59) Tudjuk, hogy ez legvégzetesebb határozata volt az ónodi gyűlésnek. Ezzel végleg elvágták a dinasztiával való kibékülés útját. Telekesy a 12 szenator gyülésen, mintha sejtette volna a határozat végzetességét, ellenezte a detronizácziót, de a heves Bercsényi miatt sokat nem mondhatott.60) A határozatot meghozták és a detronizáló okmányt aláírta. Később 1711-ben az ország nádorához intézett védőiratában ekképen mentegeti tettét. „Nagy parancsolat alatt gyűlés hívatván compareálnom kellett nagy kénytelenségemből, – meg sem gondolván, hogy arra az átkozott detronizáczióra fakadjanak, mit hogy annál könnyebben, feltett szándékuk szerint végbevihessenek, elsőben nagy kegyetlenül szemem láttára, tőlem két lépésnyire levagdalák szegény, ártatlan Rakovszkyt s Okolicsányit és Turócz vármegyének, a kiket kaphattak, árestomba hányván, főfőtagjait, elrontván ennek minden ékességét és pecsétjét…”61)
58) Vármegyei jegyzőkönyv, 1707 márczius 16.
59) Adatok IV. 407–408.
60) U .o. IV. 488.
61) U. o. IV. 486–490.
Telekesy aláírta az ónodi határozatokat. Tovább is megmaradt a fejedelem mellett. Ez eljárását 1711-ben a kath. egyház érdekének védelmével magyarázza meg. „Látván hogy körülöttem fekvő püspökségek főpásztorok nélkül vannak, hogy mindezek, mind saját dioecesimem püspökök nélkül ne maradjanak és a kath. religió sok esztendőkig helyre nem állható fogyatkozásba ne essék, tudván, milyen legyen nagy esküvéssel fogadott kötelességem, mindannyi veszedelmek között is e tündéres földön munkálkodtam; s mivel mindezeket máskép kötelességem szerint végbe nem vihettem volna: sokban kényteleníttettem nem annyira vélek egyetérteni, mint az itt való hatalmasoknak fejet hajtani.”62) Tudta Telekesy, hogy eljárását az udvar nem fogja megbocsátani, de lelkiismerete nyugodt volt, az adott körülmények között egyháza érdekében másképen nem tehetett. Nyugodt lelkiismerettel írja Hevenesi Gábor jezsuitának, hogy mily eredményeket ért el a háborús idők mellett is. „Áldott legyen az Úr Isten 566hogy engem Rákóczi fejedelem itt maradásra kényszerített, mert az öt évi zavaros időben is vármegyémben és a szomszédos püspöki vármegyékben teljes püspöki joghatósággal működtem, három ezernél többet megbérmáltam, több mint 210 papot szenteltem. Az egri és gyöngyösi gimnáziumok tanárait a magaméból tartom… Püspökségem minden javait, melyeket a kamarától átvettem, sőt még azt a 10 falut is, melyeket a zavarok előtt per útján visszanyertem, békésen birtokolom…Az én szemináriumom birtokai mind Kassán, mind Egerben kezeim között hagyattak.” A kath. vallás diadalára és a protestantizmus hanyatlására vonatkozó szavakkal fejezi be levelét. „Itt Istennek hála, szűzen mindenek minden impetitio között megmaradtak s már senki nem is meri előhozni, hogy ily valakit behozzanak. Mindezekért ha megérdemlem, hogy megkövezzenek, ám lássátok, István vagyok, a kövekhez hozzá szoktam, semmitől nem irtózom. Legyen Istennek akaratja…”63) Végre 1709-ben régi terve is megvalósul, egri papnevelőintézetének felállítása, ekkor adja ki egri papnevelőintézetének és a nemes ifjak nevelő intézetének alapító levelét.64)
62) Érseki levéltár.
63) 1708 október 10. – adatok IV. 411–412.
64) U. o. IV. 413–424.
Igy lett Telekesy hazafias magatartásával „Rákóczi püspöke” és az egri dioecesis újjáalakításával az „egri egyházmegye Mózese.”
