Az 1833. évi részleges tisztújítások.
Az 1833. évi részleges tisztújítások.
A főispán zsarnoki önkénye azonban csakhamar rettenetesen megbosszulta magát s valóban kínos események színterévé tette a vármegye székvárosát. Ha a történelmi igazság nem követelné, jobb volna meg sem emlékezni róluk. Mert bizony az a véres küzdelem, mely az 1833. évi október 22-ére hirdetett részleges tisztújítás és követválasztás idején a két politikai tábor között lefolyt, nem hozott dicsőséget a gróf Keglevich Miklós vezérlete alatt levő nemzeti ellenzékre, annál kevésbé a főispántól képviselt kormánypártra.
A főispánnak és pártjának az első alispáni állásra ismételten Kállay volt a jelöltje, az ellenzék Ragályi Tamást kívánta követnek, alispán-jelöltjének nevét pedig eltitkolta. A főispán előbb az alispán-választást akarta megejteni, azután a követválasztást, az ellenzék fordított sorrendet kívánt.
Egerben, Gyöngyösön és vidékén Kállay mellett korteskedtek, a mátrai és tiszai járások nagy részében Ragályi javára folyt az elkeseredett küzdelem.
Már a választást megelőző napokban zajos volt az élet Egerben, hol Kállay mellett tüntettek. Midőn 21-éndélután a tiszai ellenzék Schneé Pál, Recsky András, Puky Miklós, Borbély Tamás, Sághy László vezetése alatt nemzeti színű zászlókkal beért a városba, szemben találta magát a fehérzászlós gyöngyösi Kállay-párttal. Az összecsapás néhány pillanat műve lehetett. Este a gyöngyösi nemesség a mátraiakkal szállt síkra s ezúttal emberhalál is történt. Az Oroszlánvendéglőben tartózkodó Keglevich, hírét hallván a véres verekedésnek, báró Orczy István kíséretében párthíveivel odasietett, de vesztére, mert az ókávéházban levő Kállay-párti ványai nemesek megtámadták őket. Keglevich hívei erre ostrom alá vették a kávéházat. Egy ember halálosan, három súlyosan megsérült.
Másnap reggel Keglevich hívei – megelőzvén a leittasodott Kállay-pártot – elfoglalták a közgyűlés termét és a folyosókat s az ablakokon kidugván a Ragályi nevével ellátott nemzeti zászlókat, folyton őt éljenezték. Az utczára szorult Kállay-párt köveket hajigált a zászlókra, a teremben levők pedig székdarabokat dobáltak le, törtek-zúztak s három érsek-főispán arczképét tönkretették.
A helyettes alispán mégis megnyitotta a gyűlést, melyen az érseket meghívó küldöttséget megválasztották. De mivel a főispán nem mutatkozott, kényszerítették az alispánt a gyűlés folytatására s Ragályit követté kikiáltották. Az alispán ki is mondotta a határozatot, de míg a főjegyző a jegyzőkönyvet készítette, a kiállott lelkiizgalmaktól rosszul lett s így a hitelesítést másnapra halasztották. Az alispánválasztás elmaradt. A következő napon – minthogy Pyrker a választást érvénytelennek tekintette – Farkas Pál főszolgabírót ültették Keglevich emberei az elnöki székbe, a választásról szóló jegyzőkönyvet hitelesítették s Ragályinak a mandátumot elküldötték. Az október 22–23-iki gyűlések jegyzőkönyveit azonban hiába keressük az ez évi megyegyűlési jegyzőkönyvek vaskos kötetében. Ellenben az október 24-iki kisgyűlés jegyzőkönyvében megtaláljuk Pyrker előadását, mely a lefolyt eseményeket egészen más világításba helyezi.
Ezen a gyűlésen már csak a főispán hívei voltak jelen s így nem csodálhatjuk, hogy a választás érvényessége ellen tiltakoztak s a történtekről a királyt és nádort értesítvén, a tényállás felderítésére királyi biztost kértek. A kisgyűlés pedig nem volt jogosult ily nagy horderejű ügyben állást foglalni.
