A vármegye kettéosztása.

Full text search

A vármegye kettéosztása.
A vármegye politikai éltében korszakos jelentőségű fordulatot jelent az 1876. esztendő. Ekkor szakadt ketté Heves- és Külső-Szolnok vármegye. Negyedfél százados uniónak vetett véget a törvény kényszerítő ereje. Mindenesetre fájdalmas érzést keltett az amputáczió, de a vármegye el volt reá készülve.
Már az 1870. évi június 21-iki gyűlésen napirendre kerültek a területváltozás kérdése. A külső-szolnokiak kérték, hogy külön vármegyévé alakulhassanak. A közgyűlés Berecz Ferencz elnöklete alatt bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. 1874. évi márcz. 16-án ismeretessé vált a törvényjavaslat, melyet a kormány a törvényhatóságok területi rendezéséről kidolgozott. E javaslat több tekintetben lényeges eltérést mutatott a később alkotott törvénytől, a mennyiben a jász-kún kerületek nagykúnsági részéből és Külső-Szolnok vármegyének a Tisza balpartján levő részéből Karczag székhelylyel Kún vármegye, a jász-kún kerületek jászsági részéből, továbbá Heves vármegyéből és Külső-Szolnok jobbparti részeiből. Eger székhelylyel Heves-Jász vármegye alakítását tervezte.
A bizottmány a javaslat ellen foglalt állást egyrészt azért, mert területi épségét féltette, másrészt pedig, mert a történelmi emlékeknek, a nemzeti hagyományoknak – a szabadság biztosítékainak – megbolygatását veszedelmesnek találta. Az 1874. évi szeptember 14-iki gyűlésen már engedett valamit a bizottmány álláspontjának ridegségéből. Ekkor is tiltakozott ugyan, hogy az átcsatolandó 631községek a Jászságnak átadassanak, de nem ellenezte többé, hogy Szolnok vármegye Hevestől elszakítva és a Nagy-Kúnsággal, valamint a Jászság beszögelő részeivel egyesítve Szolnok székhelylyel önálló vármegyévé alakíttassék.

Utczai csata Hatvanban.
Megmozdult Gyöngyös város is, követelvén, hogy Heves-Jász vármegye székhelye Gyöngyös legyen. Kovách László és Pulszky Ferencz képviselők, az országgyűlésen Gyöngyös város érdekében szálltak síkra.
A területszabályozásról szóló 1876. évi 33. t.-czikket a július 17-iki közgyűlésen hirdették ki s ez volt egyúttal a kettős törvényhatóság utolsó gyűlése.
A törvény értelmében Heves vármegyétől elszakadtak a tiszai alsó, tiszai közép, tiszazúgi és részben a tiszai felsőjárás községei, valamint a gyöngyösi felső járásból Monostor község, Kerekudvar pusztával együtt a tiszai felső járásbeli Tiszafüred, Tiszaigar, Nagyiván, Tiszaőrs, Őrvény és Szőllős kivételével. (1876. év 203. vmjkl.)
Heves vármegyét tehát ezután a tarnai alsó, tarnai felső, tarnai közép, gyöngyösi felső, gyöngyösi alsó, mátrai alsó, mátrai felső járások s a tiszai felső járás imént említett községei alkották.*) A szétválasztás után maradt Heves vármegyének 116 községe 208.000 lakossal, 73  mérföld területtel. Az 58.000 lakost számláló s 46  mérföld területű 32 elcsatolt községből s az eddigi jászság 12 s a nagykúnság 6 községéből alakult Szolnok székhelylyel a mai Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegye.
*) 1884-ben Heveshez csatolták még Borsod megyéből Felsőtárkány községet.
A területváltozás a vármegyei közvagyon megosztását is szükségessé tette. Ez már sok nehézséggel járt s évekig eltartott. Heves vármegye 1880. év április 27-iki közgyűlésén azt az álláspontot foglalta el, hogy a XVIII. század közepén épült egri vármegyei székház s az 1824. évben báró Brudern Józseftől vásárolt selyemtenyésztési épület (epreskert), a XVIII. század közepén emelt katonai istállók, az 1814. évben épített élelmiszer-raktárak, az 1826-ban emelt verpeléti, az 1820-ban épített feldebrői, az 1770-ben emelt füzesabonyi, az 1769-ben épült mezőtárkányi megyei épületek s az 1826-ban gróf Keglevich Gábortól – visszaválthatási jog mellett – megyei alorvosi lakás gyanánt átengedett épületek kizárólag közigazgatási, illetőleg katonai czélokra szolgálván, osztály tárgyát nem alkothatják. 1700. és 1783. években Szolnokon is emelt egy-egy épületet a vármegye, de ezeket 1867-ben a protestáns egyháznak ajándékozta.
A rabkápolna, a rabdolgozóház, a tébolydai, a nemzeti színházi alapok, a kincstártól egyes községek és magánosok részére – az 1805. és 1809-ben a vármegyén átvonult orosz seregeknek nyújtott szolgáltatásokért – megtérített összeg, végül a különféle letétek a törvény 6. és 9. §-ai alapján alapítványi és letéteményi minőségüknél fogva szintén nem jöhettek elosztás alá. Maradt tehát a „velitesek pénztára,” mely a volt kettős vármegyét oly arányban illette, a mint ahhoz a községek és egyesek hozzájárultak. E pénztárban 1846-ban – az utolsó nemesi összeírás idején – 7867 frt volt. 1884. évi április 21-én jött létre a végleges megállapodás, melynek értelmében a rabdolgozó intézeti alap 1/3-a, vagyis 2906 frt és a nemesi pénztár-alap 1/3-a, vagyis 11.912 frt szállott át Szolnok vármegyére. (1884. év 90. vmjkl., 1885. év 14. vmjkl.).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi