Alkotmányos küzdelem.
Alkotmányos küzdelem.
A kormány, hogy az ellenzék obstrukczióját megtörje, a házszabály-revizióval kísérletezett. Ez a szerencsétlen kísérlet lett fordulópontja annak az elkeseredett küzdelemnek, melyet nemzeti ellentállás néven ismerünk.
A vármegye közönsége – felhasználva a legelső alkalmat – 1904. évi decz. 18-án tartott gyűlésében Babocsay Sándor és társai indítványára elitélte e kisérletet és a kormánynak bizalmatlanságot szavazott.
Az országgyűlést a király a következő év január 4-én feloszlatta és február 15-ére hívta össze. A vármegye közönsége – január 12-iki gyűlésében – hódoló tisztelettel hirdette ki a királyi meghívó-levelet, a választásokra az előkészületeket megtette, de kijelentette, hogy eme tényéből az 1848. és 1867. évi törvényekben biztosított jogoknak megszünésére vagy csorbítására következtetés nem vonható.
A képviselőválasztásokon heves harcz fejlődött ki, de nagyobb mérvű rendzavarás nem fordult elő. A választás a vármegye politikai irányát igazolta, mert az összes kerületekben – 1867. óta harmadszor – az egyesült ellenzék, nevezetesen a függetlenségi párt jelöltjei arattak győzelmet és pedig: Egerben Szederkényi Nándor, Gyöngyösön Visontai Soma dr., a gyöngyöspatai kerületben Csépány Géza, a kápolnaiban Samassa János dr., a nagyfügediben Hellebronth Géza, a pétervásáriban gróf Károlyi Mihály, a poroszlóiban Malatinszky György.
Az országszerte megejtett választások után megkezdődött a tárgyalás a korona és a többségre jutott egyesült ellenzék közt.
A politikai helyzet megnyilatkozásra késztette a vármegyét is. Márczius 27-én tartott gyűléséből – Alföldi Dávid dr. és Csutorás László dr. indítványa értelmében – feliratot intézett a képviselőházhoz, hogy az ősi alkotmány védelmében kitartásra kérje és a többség iránt érzett bizalmát kifejezze. A képviselőház május 27-én vette tárgyalás alá e feliratot.
