A vármegye önmagát tisztelte meg az 1879. évi október 13-iki gyűlésen, midőn ünnepi emlékbeszéd kíséretében a haza bölcsének arczképét közgyűlési termében elhelyezte. „Mily dicsőséges a férfiúra” – mondá Zalár, az ünnepi szónok – „egész nemzet vállain emeltetve még élve lépni azon magas piedesztálra, hová rendesen csak haláluk után jutnak az emberek. Van-e lelki nagyság s hazafi-dicsőség még ennél is nagyobb? De ha nagyobbá már nem lehetett is és 1867-ben, ha tévedés volt is kiindulási pontja s ha csalódott is feltevéseiben: nem kell-e még ekkor is Kossuthtal bámulni és csodálni őt? Megírta ő a kiegyezést, mint apa, a ki végrendelkezést tesz s ha szolgálat volt ez másoknak is, ő csak egyet akart szolgálni – a hazát. Óh, nagy maradt ő akkor is, csak utódai kicsinyek! S ha nincs oly áldás hagyományán, mint még ez alapon is lenni kellene, örökösei vétke ez!” Igy rótta le a hazafias kegyelet adóját Heves vármegye a haza bölcse, a jog diadalmas bajnoka, a nagy demokrata jellem iránt! (1879. év 267 vmjkl).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.