Megyerendezés.
Megyerendezés.
Az 1868. évi márcz. 26-án tartott közgyűlésen tett indítvány alapján a törvényhatóságok rendezése került napirendre s a bizottmány küldöttséget választott ama megbízatással, hogy „a kor s megye szellemének s az ország érdekének megfelelő javaslatot dolgozzon ki, hogy a megyék törvényhozási úton miként lennének rendezendők.” (1868. év 222. vmjkl.)
A küldöttség, melynek Szalay József állt az élén, a jún. 15-iki közgyűlésre már be is mutatta munkálatát a megyerendezésről, a nemzetiségi kérdésről, a honvédelmi ügyről s e két utóbbit azonnal tárgyalás alá vette a bizottmány. A nemzetiségi ügyben a törvényhatósághoz intézett feliratát e szavak zárták be: „Óhajtjuk, hogy a törvényhozási és kormányzati hivatalos nyelv a magyar legyen s a mennyire a nem magyar nemzetiségek méltányos igényeinek kielégítése mellett lehetséges, a közigazgatás egyéb ágaira is lehetőleg kiterjesztessék.”
A megyerendezés ügyét a küldöttség többsége a következő főbb irányelvek szerint kivánta megvalósítani.
„1. A megye közönségének gyűlését képezik mindazok, kik az 1848. V. t.-czikkben politikai jogokkal felruházva vannak, – kivéve azon nemeseket, kik a nemességnél egyéb képességgel nem bírnak.
2. A megye közönségének gyűlése önálló s önkormányzati joggal bíró törvényhatóság; alkot a törvény korlátai között szabályokat, hoz határozatokat s azokat végre is hajtja, és más törvényhatóságokkal levelez. A felsőbb rendeletek a megye közönségéhez intéztetnek s a tisztviselők csak a gyűlés meghagyásából hajthatják azokat végre. A gyűlésnek jogában áll a minisztériumnak törvénytelen vagy czélszerűtlen rendeletét végre nem hajtani s az ellen felterjesztést tenni, de ha a minisztérium ismétli rendeletét, az rögtön végrehajtatik s ez esetben a gyűlés az országgyűléshez sérelmi felíratot intézhet. Fölirati jogát a megye más közjogi és politikai tárgyakban is mindkét felé gyakorolja.
Az országgyűlés a megyei föliratokat preferenter tárgyalja s tagadás esetében is indokolt válaszszal küldi vissza.
A megye közönsége saját szükségei fedezésére adót vet ki és saját pénztárral bír. A közvetetlen államadók kivetése, beszedése és illető helyre juttatása a megye hatáskörébe tartozik. A kormányközegek által megszabott és kiírt közvetett adóknak beszedése megyei fölügyelet alatt történik.
3. A megye törvényhatóságát nagy- és kisgyűlések s állandó s ideiglenes bizottságok által gyakorolja. A nagygyűlések évnegyedenként tartatnak s minden fontosabb felsőbb rendeletek, közjogi és politikai kérdések, valamint az önkormányzatba vágó nevezetesebb esetek is itt tárgyaltatnak. A kisgyűlések a szükséghez képest szakadatlanul mindennap tartatnak. Az elnöki úton el nem intézhető folyó ügyek s mindazok, melyeket a nagygyűlés magának fönn nem tartott, itt tárgyaltatnak. A kisgyűlés állandó lévén, állandó rendes tagokkal bír, kik közigazgatási ülnököknek neveztetnek. Ezen ülnököket a nagygyűlés önkebeléből választja s fizetéssel látja el. De ezen állandó s jelen lenni köteles ülnökökön kívül a nagygyűlés minden tagja részt vehet a kis gyűlésekben s nemcsak tanácskozási, hanem szavazati joggal is bír. Állandó bizottságok: az árvaügyi, a gazdászati, az iskolaügyi stb. bizottságok.
4. A törvénykezés a közigazgatástól lehetőleg a legalsóbb fokig elválasztatik. A közigazgatási tisztviselők három, a törvénykezésiek pedig hat évre választatnak.
5. Azon városok, melyek egy vagy több országgyűlési képviselőt választanak, önálló municzipiumokká emeltetnek.
A rendezett tanácscsal bíró községek közvetetlenül a megyehatósággal érintkeznek; egyéb községek a megyehatósággal csak közvetve érintkeznek s közigazgatási és fölügyeleti tekintetben a tisztviselők alatt állanak.”
A küldöttség kisebbsége az első két pontot kifogásolta, az elsőt azért, mert nagyon sokat, a másodikat, mert nagyon keveset tartalmaz. Mert bizonyos számon felüli nagy tömeg czélszerűen nem tanácskozhatik, az első pontra azt a javaslatot tette, hogy minden 500 lélek után egy bizottsági tag választassék, a 625második pontra pedig, hogy a bizottmánynak jogában álljon a minisztérium oly rendeleteit, melyeket törvénybe ütközőknek tart, végre nem hajtani, félretenni, azok ellen a minisztériumhoz s ha a vitás kérdés így ki nem egyenlíthető, az országgyűléshez felírni.
A megyerendezés ügyének megvitatását a bizottmány későbbre hagyta, mert a küldöttség javaslata nem ölelte fel egész nagyságában a kérdést s mert a bizottmány megfontolás tárgyává akarta tenni, vajjon a megyéknek, a törvényhozásra való közvetetlen befolyását – melyet a népképviselet behozatalával elvesztett – a felsőház rendezésével kombinálandó megyerendezéssel nem volna-e czélszerű s ha igen, milyen módozatok mellett feleleveníteni.
