Megyerendezési törvényjavaslat.
Megyerendezési törvényjavaslat.
Ez év június 20-án már a bizottmány kezei közt volt a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Minthogy e javaslat a virilizmus behozatalát, az örökös főispánság megszüntetését, a főispáni hatalom növelését tartalmazta, az 1848-as törvényhozók szellemeért s a tiszta demokracziáért lelkesedő bizottmány érthető ellenszenvvel fogadta, kijelentette, hogy e javaslat, ha nem semmisíti is meg a törvényhatóságokat, de a megsemmisülés örvényébe dobja, mert meghagyja ugyan a formát, – bár azt sem egészen – de a szellemet, az erőt, az élet idegeit kitépi belőle. Ilyen értelemben nyilatkozott a képviselőház tudomására, követelvén benne az írni-olvasni tudáshoz kötött általános választói jogot, a főispáni intézmény eltörlését, a törvénytelen s következőleg a vármegye által végre nem hajtható kormányrendeletnek az országgyűlés foruma elé terjesztését, a felsőház eltörlését, vagy népképviseleti alapra helyezését,*) a községeknek belügyekben való teljes autonomiáját, az ingyenes népoktatást. E felírat eszméit a képviselőház már nem mérlegelhette, mert aug. 1-én a törvény már szentesítést nyert.
*) Az 1882., 1884. években, továbbá mert az 1885. évi törvény csak annyiban segített a bajon, hogy a főispánok főrendi tagságát megszüntette s élethossziglani kinevezettekkel pótolta, 1893. évben újból szőnyegre került a főrendiház reformálása. A bizottmány úgy képzelte a reformot, hogy a főrendek felét a születési arisztokráczia, másik felét részben az egyház, a bíróság, az irodalom, művészet, ipar, kereskedelem képviselőiből kinevezendő, másrészt a vármegyék által választandó tagok alkossák. (1882. év 132. vmjkl., 1884. év 186. vmjkl., 1893. év 391. hat.)
