Történeti visszapillantás.
Történeti visszapillantás.
Nemzeti irodalmunk történetéből tudjuk, hogy a mai értelemben vett irodalom, mely az egész nemzetnek szól, száz esztendősnél nem sokkal idősebb. A magyar nemzet marka a kardhoz edződött, a könnyű penna forgatása súlyos volt neki. A mi irodalmunk 1772-ig – ez évet számítjuk az újabb irodalom fordulópontjának – a harczok világában termett és jórészt a vallás, kisebb mértékben a hazafiság eszméjének szolgálatában állott. Egész irodalmunknak ez időben csak egy Balassyja, ez Zrinyije, egy Gyöngyösije és egy Mikese van. Dicsősége Heves vármegyének, hogy e kevesek közül is kettő erős vonatkozásban van vele. Balassy lantját az egri végvár szép asszonyának fagyos szerelme ihleti meg s régi irodalmunk legkedvesebb stilisztájának: Mikes Kelemennek Törökországi leveleit a liczeumi könyvtár őrzi.
A mohácsi vészig nemzetünk irodalma teljesen kolostori irodalom. Kolostorokban művelik, kolostorok lakóinak írják. A tudományos irodalom tárgya a bibliafordítás meg a nemzeti krónikák összeállítása; a szépirodalom a szentek legendáit, a brevárium himnuszait fordítgatja. Önálló szárnyra kapni egyik sem mer, egyik sem tud. Ez időben a vármegye nem jut bele még e lassan pihegő irodalmi életbe sem. Az egri püspökséget ugyan még 1009-ben megalapítja Szent István; a püspökségek, káptalanok mellett pedig iskolákat állított az egyház kezdettől fogva; férfi- és női kolostorok s ezekkel kapcsolatban iskolák is már az Árpádok alatt emelkedtek e vármegye területén, azonban semmiféle emlék nem maradt sem az iskolák működéséről, sem a kolostori élet szellemi tevékenységéről.
Nem sokkal kedvezőbbek a viszonyok a következő három században sem. Igaz, hogy Balassy Bálint, nemzetünk első nagy lirikusa, megörökítette Vég-Egervár 357emlékét, Tinódy Sebestyén is ide vándorol a vár dicső védelmezését megénekelni, de a hogy az ő lantjuk elhallgat, a szellemi élet velük együtt némaságba merül. A török beül Eger várába s a vármegye a török igáját nyögve, még ama nagy szellemi harczokban sem vehet részt, melyet a protestántizmus vív ez időben a katholiczizmussal. Nemzeti irodalmunk e korszaka megint csak vallási színezetű; Heves vármegye azért hiányzik itt a harczosok közül, mert püspökei a papsággal együtt Kassára húzódnak. A nagy tollharczban csak egy egri papot találunk: Lukácsot, ki szembe mer szállani a tekintélyes Károli Gáspárral „De controversiis fidei questionibus” cz. munkájában, sőt a magyar kálvinizmus legerősebb oszlopával: Melius Juhász Péterrel is össze mer tűzni. A török kipusztítása után, a kuruczharczok elkövetkeztével szellemi művelődés dolgában a vármegye csöbörből vederbe jutott. Csak nagysokára sikerül Eger püspökeinek, az időközben betelepült szerzetesrendekkel, hogy Egerben a szellemi élet új alapjait lerakják.
Telekessy István püspöknek(1633–1715) első dolga volt, hogy a szellemi élet munkásairól, papokról gondoskodjék. Kétszáz papot szentelt fel püspöksége alatt. Egerben szemináriumot épít, mellé konviktust alapít. Gróf Barkóczy Ferencz (1710–1765) Egerben fejedelmi bőkezűséggel könyvsajtót állít és szervezi a theologia tanítását. Foglár György egri kanonok (1670–1754) 1740-ben 50.000 forinttal megalapítja az egri jogakadémiát, a jezsuitáknak tanintézetül házat ád. Gróf Esterházy Károly püspök (1725–1799) megépíti a liczeumot, újra fölszereli a könyvsajtót, melyen 1772-ben jelenik meg magyar nyelven az első bölcseleti könyv Apáczai után: Magyar nyelven filozófia, írta Sartori Bernát. – Pyrker tanítóképzőt s rajziskolát állít, fölépíti a nagytemplomot, s tudományos és irodalmi alapítványokat tesz.
A vármegye szellemi élete fölpezsdül. Eger és Gyöngyös csakhamar középpontá válnak. Gyöngyös közelebb esik Pesthez és így hamarább érik a megújult nemzeti irodalom hullámai; Egerben főkép a lelkes papság és a sokféle tanári kar igyekszik lépést tartani minden szellemi mozgalommal. A nemzeti irodalom újjáébredése óta (1772) nincs a tudománynak, nincs a szépirodalomnak olyan tere, melyre Heves vármegye művelőket ne küldött volna. Részint saját gyermekei szereztek nevüknek s vármegyéjüknek dicsőséget irodalmi munkálkodásukkal, részint más vármegyék szülötteit fogadta szeretettel s adott nekik alkalmat és módot arra, hogy szellemi tevékenységükkel hírt-nevet szerezzenek. Alább adjuk ez írók hosszú sorát, de előbb csoportosítva mutatjuk be a legjava írókat.
