Kolera-járvány.
Kolera-járvány.
A százados tétlenségből az 1892–93. évi országos kolera-járvány ébresztette fel a legfelsőbb hatóság intéző köreit. Az akkori belügyminiszter vaskézzel és akarattal vette fel a harczot a hazánkat fenyegető vész ellen. Nagy kitartással és erős fegyelemmel sikerült is az országban az ázsiai rém hatását szűk mederbe terelni s pusztítását a legkisebb méretre leszállítani. E vármegyében a tiszamenti községekben 1893 augusztus hó első napjaiban észlelték az első koleraeseteket. Az éjszaki vármegyékben dúló bajt Heves vármegyébe a faúsztatással foglalkozó rusznyák lakosság hurczolta be. A rusznyákok közül sokan tutajozás közben haltak el s hulláikat a Tiszába vetették. A beteg tutajosok a vármegye tiszamenti községeiben kikötöttek s a hol tanyát ütöttek, a baj mindenütt fellépett. A tiszafüredi járásban Tiszafüred, Örvény, Nagyiván, Poroszló, Sarud, Tiszanána, Kisköre, a hevesi járásban Pély és Tarnaméra községeket fertőzték meg. S míg egyes községekben csak egy-két esetre szorítkozott a baj, addig Sarud községben – a község lakosságához képest – aránylag nagy terjedelmet öltött. Megbetegedett összesen 151 egyén, meghalt 58, gyógyult 93. Halálozási százalék 37.74%, gyógyulási 61.59%. A fertőzött községek lakosainak száma 28.083 volt. Ezer lakosra 5.37 betegülés jutott. Sarud lakossága 2804 volt; megbetegedett 81 egyén. 100 lakosra 2.9 betegülés jut. Meghalt 23. A község 340 háza közül fertőzve volt 63: azaz 18,56%.
A tudomány s a mai ismeretek keretébe teljesen beillettek az akkori óvóintézkedések. A legfertőzöttebb községet – Sarudot – zár alá vették s a baj elfojtására kiadott belügyminiszteri körrendeletet teljes egészében és minden irányban végrehajtották. Csakis e szigorú óvóintézkedéseknek tulajdonítható, hogy a baj – a mult járványokhoz képest – kis területre szorítkozott s aránylag kevés áldozatot követelt.
