Egyháza.
Egyháza.
Plebániája – melynek anyakönyvei 1693-tól kezdve sértetlenül megvannak – még régibb eredetű, mint apátsága. Bizonyára már az Árpádok korában megvolt, noha írásos forrásainak csak a XIV. század első felében említik először. A pápai tizedjegyzékben (1332–1337) a pásztói Szent Lőrincz-egyház is föl van jegyezve, még pedig két pappal, kiknek neve Domokos és Lajos volt. A plebániai templom első nyomai a XV. század előtti időkre vezetnek vissza. A mai templom déli oldalán levő kápolna déli falába egy felíratos kő van befalazva, melyen ez olvasható:
Templum hoc renovatum dealbatumque est per dominum Gabrielem Benke parochum Pasztoviensem. Anno domini 1421.
Ez a felirat nyilván egy másik feliratos kő alapján készült, mely – úgy látszik – valamikor a templom külső falába volt illesztve. E feliratos kövön ez olvasható: Templum Hoc Novatum Inalbatum est per D(om)i(nu)m Gabrielem Benke Par(ochum) Past(oviensem) A(n)no D(omi)ni 1421.*)
*) V. ö. Békefi: A pásztói apátság tört. II. 356.
Vagyis: „Ezt a templomot megújíttatta és kimeszeltette Benke Gábor pásztói plebános úr az Úr 1421-ik esztendejében.” A templomnak tehát jóval a XV. század előtt kellett épülnie. A templom építészeti stílusa, melyet később a renoválásoknál és bővítéseknél barokkra fordították át, eredetileg csúcsíves volt, mint ezt a templom több részlete ma is igazolja. A torony alatti bejárónak csúcsíves gerinczes boltozata és a déli oldalon levő kápolnán az ablakok körvonalainak és az apsis sugárboltozatának csúcsíves jellege határozottan megállapítható. Ez ősrégi kápolna déli falában kettős sedilia van vágva. Mindkét ülőhelyet három-három hornyolt félkörív fogja körül s belül háromkaréjú díszítés látható. A félkörívek zárlata között egy háromszögű czímerpajzs van, melyről a czímer már lekopott. Bizonyára a kegyúr czímere volt benne, a Rátold nemzetség hársfalevele. A sediliák külső keretét jobbról, balról és fölülről négyszirmú csúcsíves rózsák adják. A templom portikusából a kápolnába nyíló ajtó csúcsíves béllete is megmaradt, sajnos azonban, bevakolva és bemeszelve, s egy újkori ajtó beillesztésével áttördelve. A kápolna déli s a templom éjszaki oldalán, továbbá a nyugati homlokzaton emelt támasztó pillérek szintén a régi csúcsíves építkezés emlékeiként maradtak reánk. A templomot a századok folyamán átalakították és megnagyobbították. Bakabányi János apát-plébános 1723-ban lebontatta a régi tornyot s helyébe a mait építtette. 1786-ban pedig megnagyobbították a templomot, hozzátoldván a mostani szentélyt. Ekkor alakították át barokk-stílűvé a templom belsejét is. A pásztói Szent Lőrincz-templomnak van egy igen értékes ciboriuma, melyet a művészettörténettel Békefi Remig dr. ismertetett meg. A ciborium a maga egészében XV. századbeli munka, jelen alakját azonban csak a XVIII. században kapta, mint ezt a talp alján belül olvasható következő fölirat bizonyítja: H. S. Laurentij in Paszto 1718. (Szent Lőrincz tiszteletére Pásztón, 1718-ban.) A ciboriumot két különböző, de XV. századbeli tárgyból később rótták össze. Alja világi serleg volt, teteje pedig eredetileg valamely monstrantia teteje, mely csavarokkal van a födélhez erősítve. Anyaga aranyozott ezüst, kidolgozása: vert, öntött, vésett és áttört munka. Van még a templomnak két nagyértékű casulája is, a XVIII. századból, az egyik ezüst, a másik aranyszálakkal hímezve, s egy művészi értékű oltárképe, ismeretlen festőtől.
