Történeti visszapillantás.
Történeti visszapillantás.
Azok a nagy és mélyreható átalakulások, melyek 1848-ban állami életünk minden ágában végbementek, természetszerűleg nem hagyták érintetlenül a vármegyéket sem, mely szervek féltve őrzött kincsei voltak alkotmányos életünknek.
Minthogy azonban az akkori viszonyok nem voltak alkalmasak higgadt munkásságot és hosszabb időt igénylő törvényhozási műveletek végzésére, az 1848:XVI. t.-cz. ideiglenesen rendezte a vármegyei szervezetet, későbbi időre tartván fenn a minden részletekre kiterjedő szervezést. De sem a törvény, sem a 48-as törvényhozás más intézkedése nem csorbította jogait a régi, nemesi vármegyének, hanem meghagyta a vármegye igazságszolgáltatási jogát és hatalmát is, sőt még bővítette is e hatalmat az 1848:IX. t.-cz. 4-ik §-a, mikor megszüntetvén az úri törvényhatóságot, rendeli, hogy „ideiglenesen, míg a törvénykiszolgáltatás általánosan rendeztetni fog, azt (t. i. az úri törvényhatóságot) polgári ügyekben a sommás perekre nézve, ott, a hol rendezett elsőbírósági hatóságú tanácsok nincsenek, a szolgabírák, – büntető és rendes folyamatú polgári perekre nézve pedig a megyei törvényszék fogja gyakorolni.”1)
1) Csutorás László: „A magyar vármegye rendszer történeti kifejlődése.” Magyar Igazságügy 1888. VI. füzet 448. és köv. lap.
Az 1848–49-iki szabadságharcz után következett abszolutizmus korszakában a legkülönfélébb kisérletezések tárgya volt hazánk törvénykezése is, míg végül az 1867:XII. t.-cz.-ben lefektetett kiegyezés alapján újból megkezdhette alkotmányos életét, a mely eleintén a 20 esztendő alatt rombadőlt intézmények restaurálásában, a romok elhordásában merült ki s csak évek multán jutott ereje és ideje a nemzetnek új alkotásokra. ez idő alatt, különösen 1865–70-ig, az újonnan megalakított vármegyei hatóságok gyakorolták mindama jogokat és hatalmakat, melyekkel alkotmányunk és régi törvényeinek a vármegyét felruházták. Igy gyakorolták az igazságszolgáltatást is a megyei törvényszékek útján. Gyakorolta az igazságszolgáltatás jogát Heves- és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék hatósága is, saját vármegyei törvényszéke útján.
Ámde új életre serkentő államiságunk nem elégedhetett meg s nem is tekinthette egyedüli céljául a 48-iki jogállapot visszaállítását, hanem a haladó kor szellemének megfelelő újításokat is keresztül kellett vinnie, még pedig annál rohamosabban, minél nagyobb volt közéletünk hátramaradottsága a 20 esztendős abszolút kormányzás következtében. Ez a szükségérzet alkotta meg az új perrendtartást az 1868:LIV. t.-cz.-ben, s ez alkotta meg a még nagyobb fontosságú alaptörvény jellegével bíró 1869:IV. t.-cz.-et „A bírói hatalom gyakorlásáról.”
