Selmeczbánya multja.
Selmeczbánya multja.
Legyen szabad végezetül még néhány technika-történeti visszapillantást vetnünk Selmeczbánya multjára, kezdve ezen rekapitulácziót a XVIII. század kezdetével, hogy így azt az alkotmányos korszak beálltával már fennebb jelzett viszonyokig az átmenet teljes képét megadhassuk.
A XVII. század végével a bányaüzemet nagyban akadályozó, már említett nagy vízbetódulás, mely egy esetben 1000 szivattyúzó embert és 192 lófogatot foglalkoztatott és hetenként 500 frt költséget okozott a nélkül, hogy a Háromságaltáró alatt elterülő bányamíveleteket szárazzá tenni lehetett volna, Selmeczbánya 169bányászatát a végső pusztulás vesztedelmével fenyegette, mert a főbányának, a Felső-Biebertárónak felhagyását, 1707-ben már a rendek, 1710-ben pedig már legfelső helyen is elhatározták. Csak Hell K. gépmester bátorságának, öntudatos és energikus fellépésének és annak volt köszönhető a felhagyás iránt való rendeletnek visszavonása, hogy I. József császárnál személyesen jelentkezett és így a selmeczbányai bányászatnak fenmaradását biztosította. A bányászat újra fellendítésére szolgált a nagy szélaknai tónak 1711. évben, a reichaui, kreschengrundi és a kollbachi két mesterséges vizet gyüjtő tónak az 1731. és 1740. évek közében való létesítése; a Háromság-altárónak a Felső-Biebertáró vállalat által 1716-ban történt átvétele, az Erzsébet-aknának 1717-ben való további lemélyítése, a már előbb is dívott Miksa-féle bányarendtartásnak 1723. évben történt törvényesítése; 4 tűzgépnek – az első gőzgépeknek – Hell találmányának, a József-aknán az 1733. és 1736. években történt felállítása; – az első vízoszlopos-gépnek, – szintén Hell találmányának, a Lipót-aknában, 1749-ben való beépítése és 1748-ban az új Ferencz császár altáró vájásmunkálatainak megindítása.
Hell öntudatos és nagyszorgalmú tevékenységének, valamint Sterbach és Mitrovsky báró főbányagrófok erélyességének köszönhette Selmeczbánya jövő boldogulását és fellendülését. Felső-Biebertáró 1735-ben már ismét jövedelemmel zárta le számadásait és a jövedelem mindjobban emelkedett, a mi felhagyott bányamíveletek újra megnyításának és több bánya telepítésének volt köszönhető. 1741-ben már egy millió forint volt a tiszta nyereség, úgy, hogy Felső-Biebertáró 1748-ig havonta átlag 86,000 frt pénztári fölösleget szállított be a középpont pénztáraiba és e mellett még a tavak és Zsarnóczán az ezüstkohónak építésköltségeit is fedezte.
A XVIII-ik század második felében is igen sok nevezetes mozzanat élénkítette Selmeczbánya bányászatát. 1753-ban Hell levegőgépét építették be az Amália-aknába; 1758-ban Hell-féle tűz- (gőz)- gépet szereltek a Königsegg-aknában; 1759. évben és 1768-ban vízoszlopos gépeket építettek be a Zsigmond-aknába és a Hofferstolln bányákba; 1753-ban a Königsegg-aknát tovább lemélyítették; 1762-ben létesítették a selmeczi bányaiskolát; 1765-ben a Miksa-aknán az üzemet élénkítve 1783-ban az addig ismeretlen István-eret megütötték; 1768-ban a bacsófalvi tavat kezdették építeni; 1774-ben a János-akna mélyítését indították meg; 1782. év márczius 19-én a II. József császár altáró vájását kezdették meg és 1791-ben a Gedeon-táró bányamíveleteit nyították meg. Meg kell említenem, hogy 1753-ban a Magdolna-akna leégett és hogy 1770 és 1775 között a selmeczi bányákban az addig használt faggyú helyett, faolajat kezdtek használni a világítás czéljaira.
Az István-éren eszközölt szerencsés feltárások a XVIII-ik század utolsó tizedét a selmeczvidéki bányászat fénykorának minősítették és a pénzforgalom, mely 1775. évben alig haladta meg valamivel a 2 millió forintot, az 1800. év körűl 4 1/2 millió forintot ért el.
A XVIII. század kezdetén a békés munkálkodást a bányamunkások lázadása, Rákóczi csapatainak 1705-ben történt bevonulása, 1710-ben a pestis, mely Korabinsky szerint állítólag 6000 embert pusztított el és 1758-ban nagy tűzvész zavarta meg. 1745–1751 között épűlt a »Scharfen-Berg« bazaltkúpján a kálvária, mely még ma is Selmeczbánya sokat látogatott nevezetessége.
A bányamívelés élénksége és kedvező eredményei, melyek különösen az István-ér gazdag ércztermelésének voltak köszönhetők, még a XIX-ik század első éveit is boldogították. A mint azonban az István-ér gazdag közei megcsappantak és a franczia forradalom hatásait mi is érezni kezdtük, különösen abban, hogy az élelmi szerek rendkívüli módon megdrágultak, a bányászatot is súlyos csapásként érintette ez és a néhai virágzás kora letűnt, hogy többé soha vissza ne térjen.
