A selmeczbányai kohászat története.
A selmeczbányai kohászat története.
A selmeczbányai kohászat legrégibb korát homály fedi; kétségtelen azonban, hogy Selmeczbányán a XIV. században már léteztek kohók, mert az 1397. évben már említés történik kohókról egy adás-vevés alkalmával, a mikor ugyanis minden bányaművelőnek lehetett saját kohója, illetőleg olvasztó- és fémelválasztó-műhelye. Az 1545. évben a kincstárnak már két kohója volt.
Az 1611. évben a jelenlegi központi fémkohó a kincstár tulajdona volt, melyet ez ugyanez évben a kincstári kezelés megszünte miatt a Sicéli társaknak adott át, de 1660-ban ismét átvette, 1872-ben pedig központi kohóvá rendezte be.
Miután pedig a kincstár a beszterczebányai kohó után a zsarnóczait, valamint a stadtgrundi ú. n. felsőkohót beszüntette, 1878-ban a jelenlegi kohóban a központi üzletet véglegesen megindította.
Hazánk legnagyobb fémkohóműve a selmeczbányai kohó, mely Selmeczbányától délnyugatra 3.5 km. távolságban a Szentantal felé vezető uton a Livtich-hegy oldalán fekszik.
Üzemi és igazgatósági szempontból a m. k. pénzügyminiszterium fenhatósága alatt, közvetlenül a selmeczbányai m. k. bányaigazgatóság alá tartozik.
Felmutatott jövedelmét évről-évre a beváltató bányák között osztják szét beszolgáltatott terményért, fémértéke arányában, s így nem haszonra alapított vállalat.
A kohó épületei a munkálatoknak megfelelően több szintben lépcsőzetesen vannak elhelyezve. Ezek közül huszonkilencz üzemi és huszonnégy kezelési épület van. A földbirtok 211 kat. hold. Az ingatlanok értéke 1,118.644 korona.
